Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

érvényesítés elmulasztásából vagy késedelméből eredő minden kárért, ami a megbízót éri, a szállítmányozó felelős. Ennek alapján a szállítmányozó ügyintézői mulasztásából eredő kártérítési felelőssége a megbízóval szemben akkor kezdődik, amikor a megbízó követelésének az érvényesítése a fuvarozóval, a raktározó, rakodó és kikötői vállalatokkal szemben lehetetlenné vált, elévült. Ebből pedig az is következik, hogy a felperesnek a II. r. alperessel szemben az igényérvényesítési joga is ekkor nyílik meg, ennek a kárnak a megtérítésére irányuló igény elévülése is ekkor kezdődik [Ptk. 326. § (1) bek.]. A perbeli esetben azonban a II. r. alperesnek a külföldi féllel szembeni igényérvényesítésijoga még nem szűnt meg, így a felperes igényérvényesítési joga a II. r. alperessel szemben még nem nyílt meg, vagyis a keresetet idő előtt adta be. Mindezekre figyelemmel az első fokú bíróságnak a felperes keresetét a II. r. alperessel szemben a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítania. Mivel ez nem történt meg, érdemben helyesen járt el az első fokú bíróság, amikor a pert a Pp. 157. §-a alapján megszüntette, tévesen hivatkozott azonban a Pp. 157.§-ának csak az e) pontjára, mert a per megszüntetése helyesen a II. r. alperessel szemben a hivatkozott jogszabály a) pontja alapján történt. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság végzését a rendelkező rész szerint részben megváltoztatta, és a II. r. alperessel szemben az illeték kiszabását mellőzte. (Legf. Bír. Gf. III. 30 128/1981. sz., BH 1982/10. sz. 435.) 201. A rendeltetési állomáson megállapított súlyhiány elszámolását illetően a vasúti fuvarozóval kötött külön megállapodásra alapított követelés elévülésére nem a fuvarozási egyezmény, hanem az általános polgári jog elévülési szabályai az irányadók [Ptk. 324. § (1) bek., 114058/1966. 1/8. E (Kk. 25.) sz. hirdetménnyel közzétett Megállapodás a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról (SZMGSZ) 30. cikk]. A beavatkozó mérlegeléssel feladott búzaküldeménye 17 270 kg súlyhiánnyal érkezett sértetlen kocsizárakkal a külföldi rendeltetési állomásra. Ezért az alperes a súlyhiány ellenértékével, 73 694 Ft-tal megterhelte a felperest. Ennek az összegnek a jóváírása 1979. július 19-én megtörtént. Ezt követően a felperes 1979. november 10-én az összeg visszafizetésére hívta fel az alperest, amely ettől elzárkózott. A felperes 1980. március 10-én a keresetében 73 694 Ft és járulékai visszafizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a megállapodás alapján csak akkor tartozik a súlyhiányt megtéríteni, ha a vasúti kocsi sértetlen zárakkal érkezik a rendeltetési állomásra. A perbeli küldeményt tartalmazó vasúti kocsin négy vasúti és négy magánzár volt elhelyezve, ennek ellenére a rendeltetési állomáson a küldemény kiszolgáltatásakor csak a négy vasúti zár sértetlenségét vizsgálták és állapították meg. Az alperes álláspontja szerint a vasút csak a vasúti zárak sértetlenségét köteles vizsgálni, a magánzárakat nem köteles számba venni, sem a sértetlenség vonatkozásában ellenőrizni. A vasúti ólomzárak pedig a küldemény kiszolgáltatásakor nem vitásan épek voltak. Hivatkozott az alperes arra is, hogy a felperes követelése az SZMGSZ 30. cikkének 1. §-a értelmében elévült. Az első fokú bíróság a felperes keresetét elévülés okából elutasította. Az ítélet ellen a beavatkozó fellebbezett. Álláspontja szerint a perbeli megállapodás alapján keletkező követelések elévülési idejére nem az SZMGSZ, hanem a Ptk. 324.§-ának (1) bekezdése az irányadó. Eszerint pedig a követelése nem évült el. A fellebbezés nem alapos. A felek egyezően adták elő, hogy közöttük létrejött egy külön megállapodás, amely 162