Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

A felperes az áru ellenértékét és járulékos költségeit megfizette, és minthogy az árut nem kapta meg, 1978. április 25-én kérte az I. r. alperest a küldemény kerestetésére. Ennek során megállapították, hogy a küldemény nem veszett el, hanem azt fekbér felszámítása mellett a vasút tárolta. A vasút 1977. október 14-től 1978. szeptember 20-ig 673 595 Ft fekbért számított fel, és ezt az összeget a II. r. alperestől beszedte. A II. r. alperes 1979. január 19-én ugyanezt az összeget a felperes bankszámlájáról leemelte. A felperes a visszafizetést nem szorgalmazta, és 1980. január 19-én ajánlottan postára adott keresetlevelében kérte az alperesek kötelezését 673 595 Ft kártérítés és kamata megfizetésére. A perben az alperesek a kereset elutasítását kérték. Elévüléssel védekeztek a jogalapot tagadták. Az első fokú bíróság ítéletében az alpereseket egyenként 336 697—336 697 Ft megfizetésére kötelezte. Az alperesek elévüléssel kapcsolatos védekezését nem fogadta el, figyelemmel a Pp. 105. §-ának (4) bekezdésére. Az alperesek kártérítési felelőssége a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján fennáll, és ezért a Ptk. 344. §-ának (2) bekezdése szerint 50—50%-os kármegosztást alkalmazott. Az ítélet ellen az alperesek fellebbeztek. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a marasztalás összegét 224 532 Ft—224 532 Ft-ra leszállította. A mindkét ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A tényállás szerint a felperes egyszámlájáról a II. r. alperes beszedési megbízása alapján 1979. január 19-én emelték le a fekbér összegét. A felperes ezt követően nem szólította fel az alpereseket az összeg visszafizetésére, keresetlevelét pedig 1980. január 19-én ajánlott levélben adta postára. A keresetlevél 1980. január 21-én érkezett meg a bírósághoz. Mindkét alperes elévüléssel is védekezett. Az első fokú bíróság vizsgálta is az elévülés kérdését, és a Pp. 105. §-ának (4) bekezdésére figyelemmel állapította meg, hogy az elévülés nem következett be. A Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése értelmében a gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogviszonyában a pénzkövetelések elévülési ideje egy év. A Ptk. 326. §-ának (1) bekezdése szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált. A felperes követelése 1979. január 19-én vált esedékessé, tehát az egy éves elévülési időt is e naptól kell számítani. A Ptké. 3. §-ának (2) bekezdése szerint a hetekben, hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél vagy számánál fogva megfelel a kezdő napnak. Ennélfogva a felperes keresetlevelének az első fokú bírósághoz 1980. január 19-én be kellett volna érkeznie. Az elévülési határidő és annak ismertetett számítási módja anyagi jogi szabály. Az anyagi jogszabály által megszabott határidő az utolsó napon minden körülmények között lejár. Az anyagi jogi határidőt nem lehet egyben eljárásjogi értelemben megadott határidőnek is tekinteni, e vonatkozásban tehát a Pp. rendelkezései nem irányadók s így az a szabály sem, hogy a postára adás napján az előírt aktus joghatálya bekövetkezett. A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján mindkét fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Eln. Tan. G. törv. 30 571/1981. sz., BH1982/6. sz. 250.) 199. A semmisségre határidő nélkül lehet ugyan hivatkozni, de a semmis szerződés alapján tartozatlanul fizetett pénzösszeg visszafizetésére irányuló igény a rá vonatkozó elévülési szabályok szerint ugyanúgy elévül, mint bármely más pénzkövetelés [Ptk 234. § (1) bek., 324—327. §]. Az alperes lakóépületek utólagos tűzvédelmi munkáira a felperesnek tervet szol160