Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

A felperes generálkivitelező az alperes szállítótól 77 822 Ft ellenében 1978. január 5-én átvett szegély-műköveket utcai felüljárónál használta fel. A műkőhibák „garanciális igénykénti" javítását az alperes az 1982. június 8-i vállalása ellenére nem végezte el. Ezért ellene a felperes a javítás elvégzése iránt terjesztett elő keresetet, majd ezt megváltoztatva kártérítés címén 15 205 Ft javítási költség megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes a teljesítés időpontjára utalva elévüléssel védekezett. Az első fokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztaló ítéletét a szakvélemény elfogadásával és az I. számú PGED alkalmazásával indokolta. A fellebbező alperes — az elévülési kifogását megismételve — a sérelmezett ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. A fellebbezés nem alapos. Az alperesnél készült szegély-műköveket a felperessel szemben a beruházó egyéves használat után, az utófelülvizsgálati eljárásban kifogásolta. Ebből kiindulva az alperes a perben — a szerződési láncolat folytán — már ellene irányuló, az előbbivel azonos követelést illetően ténybeli és jogszabályi alap nélkül hivatkozott arra, hogy az 1978. január 5-i teljesítésének alapulvételével elévülés következett be. Az elévülési kifogásnál ugyanis figyelmen kívül hagyta, hogy a Ptk. 385. § és 398. §-ánál fogva ellene — hibás teljesítése esetén — a felperes mindaddig érvényesítheti a jogait, amíg a megrendelővel szemben a szerződésszegés miatt köteles helytállni. A felperest az adott esetben a megrendelője, vagyis a beruházó irányában az utófelülvizsgálatkor — a létesítménynél felhasznált szegély-műkövek kifogásolt hibáit is beleértve — még szavatossági kötelezettség terhelte. Elévülés hiányában a szavatossági felelősségen alapuló következmény áthárítása iránt — a jogcímétől függetlenül — a felperes indokoltan lépett fel keresettel az alperes ellen. A műkövek hibáit az alperes nem hárította el, holott azt „garanciális igényként" ismerte el, és a javítás módjának két héten belüli közlését is vállalta. Ezzel az elismeréssel ellentétes, már a perben tett — a túlzott sózásra alapított — nyilatkozatát viszont a műszaki érvekkel kellően alátámasztott szakértői vélemény, továbbá az a tény cáfolja meg, hogy a használat közben keletkezett rendellenes állapot csupán részben — a betonminőség és a vasbetét helytelen elhelyezése miatt — következett be. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét — az indokolásnak a fellebbezés előterjesztése folytán szükségessé vált részbeni megváltoztatása mellett — a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében azzal a változtatással hagyta helyben, hogy az alperes a javítás tényleges költségét köteles viselni. (Legf. Bír. Gf. I. 31. 23811985. sz., BH 1986/3. sz. 113.) 198. Az anyagi és az eljárási jogszabályban niegállapított határidők elteltének számítási módja különböző, és az anyagi jogi határidőt nem lehet egyben eljárásjogi határidőnek is tekinteni [Ptk. 324. § (1) bek., 326. § (1) bek., 1960. évi 11. sz. tvr. 3. § (2) bek., Pp. 105. § (4) bek.]. A felperes és az I. r. alperes között létrejött bizományi szerződés alapján külföldről 1500 db műszeres satu érkezett az előbbi egyik budapesti boltja részére. A küldeményt a felperessel kötött szállítmányozási szerződés alapján a II. r. alperes váltotta ki, és az általa átvett értesítő- és vétlevelet az I. r. alperesnek adta át a vámárunyilatkozat kiállítása céljából. Az értesítő- és vétlevél az I. r. alperesnél elveszett, így az árunyilatkozat kiállítása késedelmesen történt. A vámkezelésről a II. r. alperesnek kellett volna intézkednie, erre azonban az előírt időben nem került sor. A II. r. alperes a vasútállomáson kiváltott küldeményt nem szállította le, és így azt a vasút 1977. október 14-től fekbér felszámítása mellett tárolta. 159