Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

megtéríteni. Ezen felül az I. r. alperest a hibás teljesítés miatt 588 000 Ft kötbér megfizetésére és 3500 Ft perköltség megtérítésére kötelezte, a felperes ezeket meghaladó keresetét pedig elutasította. A marasztalás részben elismerésen, részben szakértői véleményen alapult. A kötbért illetően a bíróság a felperes által megjelölt 7 000 000 Ft-os kötbéralapot vette figyelembe, ennek 12%-ában határozta meg a kötbért, ezt azonban 30%-kal mérsékelte. Az I. r. alperes fellebbezése folytán a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet részben megváltoztatta, így a hangáthallásokat okozó hibák kijavítására 5 hónapos határidőt állapított meg, a II. r. alperest az összes kijavítási költség 50%-ának a viselésére kötelezte, és az alpereseket fejenként 1750 Ft perköltség megfizetésére kötelezte, de helybenhagyta a kötbérre vonatkozó rendelkezést. Ezt azzal indokolta, hogy a kötbéralap helyesen az egész épület értéke, és az I. r. alperes terhére megállapított kötbér összege ennek megfelel. A mindkét ítélet ellen az összegszerűség vonatkozásában megalapozatlanság címén emelt törvényességi óvás alapos. A kötbéralap meghatározásánál a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 59.§-a (1) bekezdésének b) pontját kell alkalmazni. E jogszabály értelmében a kötbér alapja a szolgáltatás ellenértéke, illetve ha a hiba a szolgáltatás egészének rendeltetésszerű használatát nem akadályozta, a hiba miatt rendeltetésszerűen nem használható részének ellenértéke. A lakásokat érintő hibák esetében tehát a kötbér alapja sem lehet több, mint a lakások, illetve az épület rendeltetésszerűen nem használható részének az ellenértéke. Ezek miatt mind az első, mind a másodfokú ítéletnek kötbérre és az eljárási illetékre vonatkozó rendelkezései megalapozatlanok, el kellett tehát rendelni e részeiben a per újabb tárgyalását és újabb határozat hozatalát. Az új eljárásban az előbbiek szem előtt tartásával tisztázni kell a kötbéralapot és a kötbér mértékét, ez utóbbit az esedékessé válás szabályainak alapulvételével. Figyelembe kell venni, hogy — amint erre a fellebbezési ítélet ellentmondásosan ugyan, de rámutatott — a kijavítási igény az I. r. alperes figyelmeztetési kötelezettségének elmulasztásán alapult, s ez kártérítési kötelmet eredményezett. A II. r. alperes ellen kijavítási költségek megtérítése iránt támasztott követelés szintén kártérítési igény (Ptk. 310. §). Az Elnökségi Tanács határozata a Pp. 274. §-ának (3) bekezdésén alapszik. (Eln. Tan. G. törv. 31 295/1983. sz., BH 1984(8. sz. 318.) 157. A kötbérnek az azt meghaladó kárösszegbe való betudása szempontjából a különböző szerződések megszegéséből eredő követelések nem vonhatók össze [7/1978. (II. 1.) MTsz. r.418. §(1) bek., 20. § (1) és (2) bek., Ptk. 246. § (2) bek.]. A felperes a keresetében 515 475 Ft minőségi kötbér és 37 240 Ft kártérítés fizetésére kérte kötelezni az alperest azon az alapon, hogy egyrészt az általa szerződés alapján szállított TEROTEX alvázvédő massza minőségi hibájával összefüggésben ilyen összegű kára merült fel, másrészt a későbbi szállítások a csatolt közös jegyzőkönyvek szerint hibásak voltak, a massza sok idegen anyagot tartalmazott. Az alperes az 1979. évben 290 tonna alvázvédő masszát szállított, ennek kifizetett ellenértéke alapján követelte a felperes a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet (a továbbiakban: R.) 20. §-a (1) bekezdése és (2) bekezdésének c) pontja alapján a minőségi kötbért. A közös egyeztetésről felvett jegyzőkönyvben foglaltak alapján a felperes a keresetét 51 352 Ft minőségi kötbérre és 36 653 Ft kártérítésre leszállította. Az első fokú tárgyaláson, amelyen a felperes nem jelent meg, az alperes az 51 352 Ft-ra elismerő nyilatkozatot tett, ennek alapján őt az első fokú bíróság ennek az ösz136