Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

szegnek megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az alacsonyabb összegű kár a magasabb összegű kötbérbe „beolvad", kötbért meghaladó kárt viszont a felperes nem bizonyított, ezért a bíróság az alperest csak az általa elismert kötbérben marasztalhatta. Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezett. A fellebbezés alapos. Az R. 18. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződést megszegő fél kötbér- és kártérítési felelősséggel tartozik, de a Ptk. 246. §-ának (2) bekezdése értelmében a jogosult csak a kötbér összegét meghaladó kárát érvényesítheti. Kötbérigény érvényesítése esetén tehát a követelt kötbérösszeget meg nem haladó kárt a kötbérbe be kell tudni. Nyilvánvaló azonban, hogy a szerződésszegésnek ezek a következményei csak a konkrét szerződés megszegésével összefüggésben állhatnak be, több különböző szerződés következményei nem vonhatók össze. A felperes az 1978. évre érvényben volt szállítási szerződés megszegése miatt kártérítési, az 1979. évi szállítási szerződés hibás teljesítése miatt pedig minőségi kötbérigényt érvényesített. A különböző jogviszonyokból eredő követeléseket illetően betudási kötelezettség nincs, mivel a Ptk. 246.§-ának (2) bekezdése szerint a jogosult az adott szerződésből eredő kárának megtérítését akkor is követelheti, ha kötbérigényt nem érvényesített, és akkor is jogában áll kötbért követelni, ha a szerződésszegésből kára nem keletkezett. A különböző időszakokra vonatkozóan külön-külön megkötött szerződésekből származó követeléseket a fentiek szerint egymásba betudni nem kell és nem is lehet. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletnek fellebbezéssel támadott részét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és az alperest 36 653 Ft kártérítés fizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Gf. II. 30 807/1980. sz., BH1982/2. sz. 56.) 158. A vásárló nem köteles a használat során megőrizni a bútorokon elhelyezett minőségi bizonyítványt; ennek a vásárlói kifogás közlésekor megállapított hiánya nem bizonyítja azt, hogy a gyártómű minőségi bizonyítvány szolgáltatása nélkül teljesített [Ptk. 340. § (1) bek., 391. § (1) bek., 392. § (2) bek. 4/1969., (III. 30.) BkM—KGM KipM—KkM—NIM sz. r. 10. §]. A felperes által gyártott és a II. r. alperes által forgalmazott kárpitozott bútorgarnitúra minőségét, amelyre a felperes 18 havi jótállást vállalt, egy vásárló kifogásolta. A minőségi kifogásra a jótállási időn belül került sor. A vásárló kifogásáról az I. r. alperes, amely külön vállalkozási szerződésben a felperestől átvállalta a garanciális javítások elvégzését, hibafelvételi jegyzőkönyvet készített. A javításhoz szükséges alkatrészt azonban nem a felperestől, hanem egy másik szövetkezettől kérte, mivel a jótállási jegyen nem szerepelt a gyártó megnevezése. A gyártómű személye végül is olyan hosszú idő eltelte után tisztázódott, hogy a 4/1969. (III. 30.) BkM—KGM— KipM—KkM—NIM számú együttes rendeletben (a továbbiakban: R.) előírt 60 napos javítási határidő eredménytelenül eltelt, ezért a vásárló az ügylettől elállt. Őt az I. r. alperes úgy kártalanította, hogy a hibás bútort visszavette, annak ellenértékét pedig a vásárlónak visszafizette. A visszavett bútort az I. r. alperes árengedménynyel értékesítette, majd a különbözeti összeget — 14 225 Ft-ot — a felperestől behajtotta. A felperes a keresetében állította, hogy ez a hiba javítással megszüntethető lett volna, az adatok szerint a vásárló is csak javítást kért. Az I. r. alperes jogellenesen járt el, mert — a közöttük létrejött szerződés ellenére — nem tőle kérte a javításhoz szükséges alkatrészt, és vele előre nem is közölte, hogy a bútor javítása helyett annak visszavételével és a vételár visszafizetésével elégíti ki a vásárló követelését. Erre figyeld nel kártérítés jogcímén követelte vissza az I. r. alperestől a 14 225 Ft-ot. Utóbb 137