Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

alkalmazni [Ptk. 227. § (2) bek., 312. § (1) bek., 7/1978. (II. 1.) MT sz. r. (R.) 20.§*]. A felperes a keresetében az I. r. alperest 139 017 Ft, a II. r. alperest 54 099 Ft, a III. r. alperest pedig 113 092 Ft meghiúsulási kötbér megfizetésére kérte kötelezni, a III. r. alperes pedig a viszontkeresetében 9431 Ft meghiúsulási kötbért követelt. Az első fokú bíróság az I. r. alperest 1643 Ft, a II. r. alperest 9874 Ft, a III. r. alperest pedig 37 816 Ft meghiúsulási kötbér fizetésére kötelezte, a felperes ezt meghaladó keresetét és a III. r. alperes viszontkeresetét pedig elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felek szállítási szerzó'dést kötöttek különböző húskészítmények átadására. A húskészítmények egy része ún. központi gazdálkodás alá vont, míg a másik része szabadforgalmazású termék volt. Az alperesek a perbeli időszakban a szabadforgalmazású termékek tekintetében a szerződésben lekötött különböző termékeknél kevesebbet rendeltek meg. A 33/1975. (XI. 29.) MT sz. rendelet 4.§-ának (3) bekezdése értelmében a központi gazdálkodás alá vont termékek tekintetében a szállítót szerződéskötési kötelezettség terheli, a kijelölt szállító pedig csak a kijelölt felhasználó részére értékesíthet a megállapított keret szerinti mennyiségben húskészítményt. A megyei tanács tájékoztatta a feleket az operatív bizottság által meghatározott és a központi gazdálkodás alá vont termékek tekintetében az alperesek által igénybe vehető hús és húskészítmények mennyiségéről. Minthogy előzőleg a felek ezt meghaladó mennyiségű termék szállításában állapodtak meg, az a Ptk. 227. §-ának (2) bekezdése értelmében lehetetlen szolgáltatásra irányult, e szerződéses kikötés tehát semmis. Ennek következtében a felperes meghiúsulási kötbért az alperesektől e vonatkozásban nem követelhetett. A szabad forgalmazású termékek mennyiségére vonatkozó szerződés megkötésekor azonban az alperesek nem jártak el kellő gondossággal. Ezért a szállítási szerződésben lekötött és át nem vett termékek után a felperes meghiúsulási kötbérkövetelése részben megalapozott. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. A fellebbezés nem alapos. Az első fokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és a döntése is megalapozott. Az ítélet indokolását csupán annyiban kell helyesbíteni, hogy a központi gazdálkodás alá vont termékek tekintetében nem lehet a felek által kötött szerződés semmisségét az engedélyezett keretet meghaladó mennyiségre vonatkozóan megállapítani. A Ptk. 227.§-ának (2) bekezdése értelmében a lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés semmis. A szerződéskötés időpontjában azonban a semmisség oka még nem állt fenn, márpedig a semmisség vagy a megtámadhatóság jogkövetkezményeinek megállapításakor mindenkor a szerződéskötés idején fennálló okokat kell mérlegelni és a jogkövetkezmények megállapítása szempontjából értékelni. A felek a szerződés megkötésekor megállapodhattak a szerződésben meghatározott mennyiségek szállításában, bár tudniuk kellett a központi gazdálkodás alá vont termékek vonatkozásában a felperest terhelő szerződéskötési kötelezettségről, és arról, hogy a majd engedélyezett kereten felüli mennyiséget a felperes az alperesek igényétől függetlenül sem adhatja át. A felek szerződése azonban az engedélyezett keretet meghaladó részében nem semmis, hanem a Ptk. 312.§-ának (1) bekezdése szerint olyan okból lehetetlenült, amelyért egyik fél sem felelős. Minthogy pedig a lehetetlenülésért az alperesek nem tehetők felelőssé, a felperes meghiúsulási kötbérkövetelése alaptalan. Alap nélkül sérelmezi a felperes a fellebbezésében azt is, hogy az első fokú bíróság a szabad forgalmazású termékekre vonatkozóan nem a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet (R.) III. fejezetében szabályozott kiskereskedelmi árubeszerzési, hanem a szállítási szerződés létrejöttét állapította meg, és ennek figyelembevételével alkalmazta a szerződésszegés jogkövetkezményeit. A felek az elnevezést és a tartalmat illetően is az 133