Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

R. II. fejezetében szabályozott szállítási szerződést kötöttek. Az alperesek tehát a szerződés megszegése miatt az R. 20.§-ának (1) bekezdésében szabályozott mértékben kötelesek kötbért fizetni. A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 377/1981. sz., BE 1982/12. sz. 523.) 154. Ha az exportáló külkereskedelmi vállalat azért kényszerül magasabb áron fedezeti vételre, mert az alacsonyabb áron szerződött belföldi szállító a szerződés teljesítését jogtalanul meghiúsítja, az utóbbi nem mentesülhet a kártérítési felelősség alól, és annak mértéke nem csökkenthető azon az alapon, hogy az exportügylet a külföldi árfolyamváltozás folytán végül kedvezőbb feltételek mellett realizálódott [Ptk. 312. § (2) bek.]. A felperes külkereskedelmi vállalat egy külföldi céggel folytatott tárgyalásának eredményeként export célú szállítási szerződéseket kívánt kötni az alperessel kerti garnitúrák szállítására. Előbb 1080 db felületkezelésre előkészített garnitúrát kért szállítani, majd ennek a mennyiségnek lakkozását és csomagolását rendelte meg. Az alperes a megrendeléseket véleményeltéréssel igazolta vissza, a felek azonban a közöttük felmerült vitát nem tisztázták. Később a felperes 1980 db felületkezelt garnitúra szállítását és csomagolását is megrendelte az alperestől, amely az előírt határidőben a megrendelést elfogadta. A szerződés szerint a garnitúrához szükséges vasalásokat és műanyag alkatrészeket a felperes útján a külföldi megrendelő biztosítja. A szerződésben a felek az árat 2680 Ft/garnitúra egységárban állapították meg. Az iratokból megállapíthatóan a felperes az alperesen kívül más szövetkezetekkel is kötött szerződést kerti garnitúrák szállítására részben azonos, részben ennél olcsóbb egységáron. Az alperes utóbb a vasalások vontatott szállítása miatt akadályközléssel élt, majd közölte a felperessel, hogy a gyártástechnológiában kért módosítás miatt termelése veszteséges lenne és ezért az egységár felemelését és a teljesítési határidők módosítását kérte. A felperes az áremelésre nem nyilatkozott, a határidő-módosítást elutasította. Erre az alperes bejelentette, hogy a megkötött szerződések alapján csak 1200 db felületkezeletlen, ilyen kezelésre csak előkészített garnitúrát tud szállítani, a többire nézve „eláll" a szerződéstől. A felperes annak érdekében, hogy külkereskedelmi szerződéseit teljesíthette, az alperes „elállása" folytán kieső mennyiségre fedezeti szerződéseket kötött, mégpedig 1080 garnitúrára 3200 Ft-os, 1080 garnitúrára 3000 Ft-os egységáron és követelte az alperestől a 907 200 Ft árkülönbözet kártérítésként történő megfizetését. Az alperes védekezésében mind a jogalapot, mind az összegszerűséget vitatta. Előadta, hogy az első két szerződés — véleményeltérés folytán — nem jött létre. Az első fokú bíróság az alperest 615 600 Ft-nak a megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint az első két szerződés joghatályosan nem jött létre, így azoktól az alperes nem állhatott el, ilyen módon a felperesnek kárt nem okozhatott. A felperes tehát csak a harmadik szerződéssel lekötött 1980 garnitúra helyett fedezeti vételként más szállítóktól beszerzett garnitúrák árkülönbözete alapján érvényesíthetett kártérítési követelést. Az alperes felelőssége a Ptk. 312. §-ának (2) bekezdésén alapszik, mert a lehetetlenülés az ő érdekkörében következett be. Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett. A fellebbezés nem alapos. A felek között szállítási szerződés jött létre. Sem a Ptk., sem a 7/1978. (II. 1.) MT 134