Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

Az alperes által felújított motor 1982. áprilisában a felperes IFA W—50 tehergépkocsijába került beépítésre. A motor kb. egy hónapos üzem után meghibásodott. Az alperes a hiba eredetét a helytelen üzemeltetésre vezette vissza, a javítást csak 4063 Ft térítés ellenében végezte el. Augusztus hónapban amikor a motor ismét üzemképtelenné vált, az alperes a javítást ismét megtagadta azzal, hogy a korábbi meghibásodáskor a jótállási kötelezettsége megszűnt. Eredeti keresetében a felperes a hibás teljesítés tényének megállapításával az alperest a kifizetett 4063 Ft javítási költség visszafizetésére és az újabb meghibásodás díjtalan kijavítására kérte kötelezni. E keresetét az első fokú ítélet meghozatala eló'tt az első javítási költség 50%-ára és az újabb kijavítás 50%-os áron való elvégzésére tartotta fenn. A módosított szakvélemény alapján hozta meg az első fokú bíróság az ítéletét, amellyel az alperest 2031 Ft megfizetésére és az újabb kijavítás féláron történő elvégzésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a felperes szavatossági igénye a Ptk. 305. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján megalapozott, a dugattyúk besülését 50%-ban szerelési, 50%-ban üzemeltetési hiba okozta. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben a felperes keresetének teljes elutasítását kérte. A fellebbezés túlnyomó részben alaptalan. A 4/1970. (V. 31.) KPM sz. rendelet mellékletét képező vállalkozási alapfeltételek 10. §-ának (1) bekezdése értelmében a felújított motorra az alperesnek 6 hónapi— legfeljebb 10 000 km teljesítésig —jótállási kötelezettsége volt. Az első meghibásodást e jótállási kötelezettség keretében lett volna köteles kijavítani, ez alól az alperes akkor mentesülhetett volna, ha bizonyította volna, hogy az alapfeltételek 10. §-ának (2) bekezdése alapján kötelezettsége megszűnt. A szakvélemény szerint az első meghibásodás oka már nem állapítható meg. A bizonyítás e vonatkozásban az alperest terhelte volna, mivel tehát az alperes a mentesülését nem bizonyította, az első fokú bíróság a leszállított keresetre tekintettel ezen indokokra figyelemmel helyesen kötelezte az alperest a javítási költség megfizetésére. A második meghibásodás vonatkozásában a szakértő csupán a szerelési költség 50—50%-os megosztására tett javaslatot. E vonatkozásban tehát az első fokú bíróság az alperesnek a Ptk. 305. §-ának (1) és (2) bekezdése szerinti felelősségét helyesen állapította meg, de tévedett, amikor a költségek százalékos megosztását a dugattyúk anyagértékére is kiterjesztette. A szállítási költség áthárítására az alperes nem jogosult, mivel az akkor is felmerülne, ha a motort csak szavatossági javítás végett kellene a műhelybe szállítani. A fentieknek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú ítéletnek a javítási költségek megosztására vonatkozó rendelkezését részben megváltoztatta. (Legf. Bír. Gf. I. 31 019j1984. sz., BH1986/4. sz. 156.) 147. A hibás teljesítésből eredő kártérítési felelősség kimentésére nem elegendő az a körülmény, hogy a szerződésszegő fél nem tudott az általa átadott termék hibájáról Í14I1978. (III. 1.) MTsz. r.9 17. § (1) bek., Ptk. 315. §]. (Legf. Bír. Gf. II. 30 778/1982. sz., BH 1984/9. sz. 368.) 148. /. A kezelési útmutatónak ruházati termékeken való alkalmazására vonatkozó rendelkezések a népművészeti terméknek minősülő árucikkekre is kötelezőek [7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 10. §, 1/1972. (III. 7.) KipM—BkM sz. r. 1. és 2. sz. melléklet, 4/1976. (VI. 7.) KipM—BkM sz. r.19, 3/1979. (II. 6.) BkM sz.20 r., 1/1982. (I. 16.) MT. sz. r., 1/1982. (1.16.) MM sz. r.J. 128