Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

réssel szemben, sem a vásárló a felperessel szemben jogosan nem kifogásolhatta. Figyelemmel .arra, hogy a kötelező hatályú szabvány rendelkezései a felperes és a vásárló viszonylatában is érvényesülnek, nyilvánvaló hogy e 17 587 Ft összeget illetően a felperes valóban alaptalan vásárlói igényeket elégített ki, ezt az alperes megfelelően bizonyította. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletnek a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján történő részbeni megváltoztatásával az alperest terhelő költségmegtérítés összegét 86 299 Ft-ra (103 886 Ft—17 587 Ft) leszállította. Ezt meghaladó mértékben viszont az első fokú ítélet helytálló. Téves ugyanis az az alperesi állítás, amely szerint a szén vagontételben érkező mennyiségénél a magas salaktartalom szabad szemmel is megállapítható. Ezért az a körülmény, hogy a felperes a vagontételben a telepére érkezett szén minőségét nem kifogásolta, illetőleg, hogy azt a vásárlóknak értékesítette, nem értékelhető olyan jogellenes magatartásként, amely miatt az alperesre ne háríthatná át a jogos vásárlói kifogások folytán felmerült költségeit. Az MSZ 752—77 számú kötelező szabványnak a mintavételre vonatkozó rendelkezései a vásárlói kifogások helyszíni elbírálása során nem tarthatók be. A vásárlók tárolóhelyiségeiben (pincék) ugyanis nem szabályos garmadában tárol a szén, a tárolt tételek homogenitása nem biztosítható, és az viszonylag olyan csekély mennyiség, amelynél a részmintavétel értelmetlen, illetőleg kizárt. Figyelemmel arra is, hogy ha a vásárló árengedményre, cserére vagy elállásra vonatkozó igényét érvényesíti, a r. 5. §-ának (2) bekezdése szerint a minőségi kifogást nyomban el kell intézni, helyesen járt el a felperes, amikor a körülmények által lehetővé tett vizsgálati módszerrel (a minták elégetésével) jogosnak talált kifogásokat nyomban elintézte. Nem lehet gyakorlatilag elfogadni azt az alperesi kívánalmat, hogy a felperes a vásárlói kifogások elintézése előtt minden esetben a KERMI-vel vizsgáltasson be szabályosan vett mintákat. Az sem vitatható, hogy a felperes a r. mellékletében előírt formájú és tartalmú jegyzőkönyveket bocsátott az alperes rendelkezésére, ezért az alperesnek a R. 5. §-a (2) bekezdésének d) pontjára történt hivatkozása is alaptalan. Meg kell jegyezni, hogy a vásárló kártalanítása folytán keletkezett költségek megtérítésére vonatkozó követelés nem kártérítési igény — ez már a R. címéből is következik —, de a jogszabály ezekkel a költségekkel kapcsolatban a bizonyítási terhet egyébként is megfordította, vagyis nem a felperesnek kell bizonyítania, hogy alapos vásárlói igényt elégített ki, hanem az alperesnek kellett volna bizonyítania ennek az ellenkezőjét. Helyesen állapította meg az első fokú bíróság, hogy az alperes nem tett eleget a bizonyítási kötelezettségének. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítélet egyéb rendelkezéseit a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 82111982. sz., BH1984/5. sz. 196.) 145. Nem eredményez jogvesztést, ha a megrendelő nem teszi lehetővé a szállító számára a rendeltetésszerű használatra alkalmatlan termék azonosítását és a kifogás megalapozottságának ellenőrzését. A szállító azonban igényt tarthat az emiatt keletkezett kárának megtérítésére [7/1978. (II. 1.) MT sz. r* 13. § b) pont]. (Legf. Bír. Gf. II. 31 338/1981. sz., BH 1983/7. sz. 288.) 146. Ha a kijavításra nemcsak jótállás körébe tartozó, hanem egyben üzemeltetési hiba is okot szolgáltat, úgy a javítás költségei megoszthatók, a javításhoz szükséges szállítás költsége azonban egyedül a jótállásra kötelezett felet terheli [Ptk. 305. § (1) és (2) bek., 4/1970. (V. 31.) KPM sz. r. melléklet 10. § (1) és (2) bek.]. 127