Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és az alperest a kereset szerint marasztalta. (Legf. Bír. Gf. II. 31. 641/1980. sz., BH 1982/10. sz. 436.) 144. Ha a vásárlói kifogás intézése körében nincs lehetőség a termék minőségének szabvány szerinti megvizsgálására, elfogadható az adott körülmények között elvégezhető, bizonyításra alkalmas más vizsgálati módszer alkalmazása is [13/1978. (III. 1.) MTsz. r. 2. §, 5. § (2) bek., 4/1978. (III. 1.) BkM sz. r. 5. § (2) bek.]. A felek importból származó szénre szállítási szerződést kötöttek. E szerződés alapján külföldről közvetlenül a felperes telepeire érkezett vagontételben szén. A felperes az átvételkor e szén minőségét nem kifogásolta, hanem azt telepei útján részben közületi, részben pedig magánfogyasztók részére értékesítette. A magánfogyasztók 11 esetben kifogásolták a felperes által nekik eladott szén minőségét, annak rossz fűtőértéke, illetőleg magas salaktartalma miatt. A felperes műszaki ellenőre minden kifogást kivizsgált, és a szállított szénből vett minták elégetése után visszamért salak mennyiségéből állapította meg a vásárlók minőségi kifogásának alaposságát. Az előírt formanyomtatványok felhasználásával a felperes minden vásárló kártalanításáról jegyzőkönyvet vett fel, e jegyzőkönyvek másolatait igénybejelentéseinek mellékleteként az alperesnek megküldte. A felperes az igénybejelentéseiben a 13/1978. (III. 1.) MT számú rendelet (a továbbiakban: R.) 2. §-a alapján a vásárlók részére visszafizetett vételár, továbbá az elmaradt dotáció és 5%-os költségátalány megfizetését követelte az alperestől, összesen 103 885 Ft összegben. Az első fokú bíróság a 11 ügyet egyesítve bírálta el. Az alperes a védekezésében arra hivatkozott, hogy a R. rendelkezései a felek jogviszonyában nem érvényesülnek, mivel a szállítási szerződésben a minőségi reklamáció intézésére vonatkozóan a R., illetőleg a 4/1978. (III. 1.) BkM számú rendelet (a továbbiakban: r.) rendelkezéseitől eltérnek. Az első fokú bíróság az alperest az egyesített keresetek szerint marasztalta. Az ítélet indokolása szerint a felek között létrejött szerződés az R.-ről nem is tesz említést, ezért a szállítási szerződés 9. pontjában foglaltakat nem lehet úgy értelmezni, hogy azok a felek jogviszonyában a R. érvényesülését akarták volna kizárni. Az első fokú bíróság szerint a felek jogviszonyában is irányadók a R., illetőleg a r, rendelkezései. Utalt az elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróságnak a BH 1979/10. számában megjelent 335. sorszámú, valamint a BH 1981/4. számában megjelent 157. sorszámú eseti döntéseiben kifejtettekre. Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett. A fellebbezés részben alapos. A fellebbezési eljárás során tisztázódott, hogy a kifogásolt fajtájú szenet kizárólag az alperes importálta, és belföldön csak az alperes hozta forgalomba. A felperes által a vásárlók kártalanítása során felvett jegyzőkönyvek egyértelműen bizonyítják, hogy a minőségi kifogások tárgya a megjelölt fajtájú szén volt, tehát a kifogások jogossága esetén az alperes — a R. 5. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint — bizonyítani lett volna köteles, hogy a kifogások nem az általa forgalmazott szénre vonatkoztak. Ez nem nyert bizonyítást. Az alperes az eljárás során azt is állította, hogy a felperes alaptalan vásárlói kifogásokat elégített ki [R. 5. § (2) bek. c) pont]. Ez a kifogás részben alapos, mivel bebizonyosodott, hogy a kötelező szabvány szerint az említett szenek megengedett hamutartalma — a felperes által tévesen, a felek között korábban érvényben volt szerződés alapján számított 14%-kal szemben — 24,19%. A csak a megengedett hamut (salakot) tartalmazó széntétel I. osztályú minőségű, azt tehát sem a felperes az alpe126