Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

irányadó 13/1978. (III. 1.) MT sz. rendelet (a továbbiakban: R.) és a 4/1978. (III. 1.) BkM sz. rendelet (a továbbiakban: r.) alapján megállapítható volt, hogy az alperesnek az R. 5. §-a (2) bekezdésének b), c) és d) pontjaira alapított kifogásai megalapozottak. E kifogások alapján a felperes keresete alaptalan. Az elsó' fokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. A fellebbezés alapos. A felperes keresetének jogcíme nem szavatossági, illetőleg kártérítési követelés, hanem a vásárlók jogos kifogásának elintézése folytán keletkezett kiadásainak megtérítésére vonatkozó igény. Ennek jogszabályi alapja nem a szállítási szerződésekre vonatkozó 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet és annak mellékletei, hanem a vásárlói kifogások elintézésére vonatkozó R., illetőleg r. Ezek a Ptk-hoz, illetőleg a hivatkozott MT sz. rendelethez képest speciális jogszabályoknak minősülnek, ezért a perben ezeknek a rendelkezéseit kell alkalmazni. Az R. 5. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak a perbeli esetre való alkalmazása terén az első fokú bíróság azonban téves jogi álláspontra helyezkedett. Az R. 5. §-a szerint a vásárlói kifogás teljesítéséből eredő költségek megtérítését a szállító — többek között — csak akkor tagadhatja meg ha bizonyítja, hogy — a hiba oka az átadás után keletkezett, — a kiskereskedelmi vállalat alaptalan vásárlói igényt elégített ki, — a kiskereskedelmi vállalat az igényérvényesítéshez nem csatolta az előírt jegyzőkönyvet vagy e jegyzőkönyvet nem a jogszabály előírásainak megfelelően állították ki. Az első fokú bíróság e három — szerinte bizonyított — körülményre utalva utasította el a felperes keresetét. Ez az álláspontja azonban téves. Azt, hogy a hiba oka az átadás után keletkezett, az alperes nem tudta bizonyítani. A perben eljárt szakértők sem tudták ugyanis megállapítani azt, hogy a hullámlemezek repedései miért következtek be. Az R. 5. §-ának (2) bekezdése szerint a szállítónak bizonyítania kell, hogy a hiba oka az átadás után keletkezett, ezért pusztán az említett feltételezett további lehetőség nem ad alapot a szállítónak arra, hogy a költségtérítést megtagadja. Ebből következik, hogy az R. 5.§-a (2) bekezdésének b) pontja alapján a felperes keresete nem lett volna elutasítható. A perbeli esetben a felperes a vásárlók kifogását az ÉMI véleménye alapján fogadta el, az ÉMI pedig a repedt hullámlemezek vizsgálata alapján találta azt jogosnak. Az r. melléklete tartalmazza a vásárló minőségi kifogásának elintézése tárgyában a kiskereskedelem által felveendő jegyzőkönyv szükséges tartalmi kellékeit. Ez a jegyzőkönyv az r. 11. §-a szerint a kiskereskedelemben rendszeresített, előnyomott, sorszámmal ellátott, szigorú számadású nyomtatvány. Ha tehát a vásárló kifogásának elintézéséről a kiskereskedelem ilyen jegyzőkönyvet vett fel, ennek tartalmát a szállító nem kifogásolhatja. Az alperesnek az az érvelése sem alapos, amely szerint a jegyzőkönyvek felvételét a felperes indokolatlanul késleltette. Az r. 11. §-a szerint ugyanis ezt a jegyzőkönyvet a „vásárlói kifogás elintézéséről" kell felvenni, vagyis akkor, amikor a vásárló kártalanítása megtörténik. Ebből pedig következik, hogy ha a kiskereskedelmi boltvezető nincs meggyőződve a vásárló kifogásának alaposságáról, s ezért az r. 6. §-ában foglaltak szerint jár el, akkor a jegyzőkönyvet csak a minőségvizsgáló szerv véleményének ismeretében végzett vásárlói kártalanítás időpontjában és nem korábban kell felvennie. A perbeli esetben is ez történt, ezért megállapítható volt, hogy az alperes az R. 5. §-a (2) bekezdésének d) pontja alapján sem tagadhatta meg a költségtérítést. 125