Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

A rendelkezésre álló iratokból az is bizonyított, hogy a lakástűz az olajkályha hibájából keletkezett, ezért az alperes a jótállási felelősségen alapuló kártérítés szabályai szerint köteles a vele jogviszonyban levó' felperesnek az összegszerűen nem vitatott kártérítést megfizetni. A Legfelsőbb Bíróság a fentiekre figyelemmel az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése és 254. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával — helyes indokaira is tekintettel — helybenhagyta. (Szegedi M. B. 2. G. 40 013/1983. sz., Legf. Bír. Gf. 1.30 493/1983. sz., BH1985/1. sz. 28.) 140. Ha a szállító nem is vállalta a tartós fogyasztási cikknek a kötelező' jótállási idő eltelte utáni kicserélését, mégis ki kell azt cserélnie, illetőleg a vételárat vissza kell fizetnie, ha a szavatossági felelősségén alapuló javítási kötelezettségét nem teljesíti 30 napon belül [Ptk. 248. § (3) bek., 305. § (2) bek., 306. § (3) bek., 308. § (2) bek., 1978. évi 2. sz. tvr. 6. § (1) bek., 7. §, 13/1978. (III. 1.) MT sz. r. 2. § (1) bek. a) pont, 4/1969. (III. 30.) BkM—KGM—KipM—KkM—NIM sz. r. 4. § (1) bek. b) pontJ. A felperes megrendelő az alperes szállítótól szerezte be azt a televízió-vevőberendezést, amelyet tőle A. L. budapesti lakos vásárolt meg. A vevőnek átadott jótállási jegyfüzet szerint az alperes a kötelező egy éves jótállási időn túl — többletgaranciaként — azzal vállalta a további 12 hónapon belüli hibák díjmentes elhárítását, hogy nem köteles—egyebek mellett—kicserélni a készüléket. A kötelező jótállás fennállása idején a készüléket az alperes két esetben javította, a harmadik hiba javítása után a vevő a készülék átvételét arra hivatkozva tagadta meg, hogy annak kicserélése tárgyában „a vezérigazgató válasznyilatkozatát várja". A felperes a vásárlói kifogás eredményeképpen — cserekészülék hiányában — a 20 300 Ft vételárat visszafizette a vevőnek. Erre hivatkozással a keresetében 18 067 Ft és annak kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Azzal érvelt, hogy a vele szemben szavatossági alapon támasztott vásárlói kifogás azért bizonyult megalapozottnak, és ennélfogva a vevőnek azért fizette vissza a vételárat, mert az alperes a Ptk. 306. §-ának (2), valamint az 1978. évi 2. sz. tvr. 6. §-ának (1) bekezdésében előírtakhoz képest a 4/1969. (III. 30.) BkM—KGM—KipM—KkM—NIM sz. együttes rendelet 4. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti 30 napon belül a készülék javítását nem végezte el. Az álláspontjának alátámasztása végett a 4/1978. (III. 1.) BkM sz. rendelet 5.§-ának (1) és 13.§-ának (1) bekezdésében, továbbá a 13/1978. (III. 1.) MT sz. rendelet 2. §-ában foglaltakra is hivatkozott. Az alperes védekezésében arra hivatkozott, hogy mivel a készüléknek a szóban levő — a számát tekintve harmadik —javítását már a kötelező jótállási időn túl, az általa vállalt többletgarancia keretében végezte el, nem köteles a készülék kicserélésére. Utalt arra, hogy reá a felperes által idézett 4/1978. (III. 1.) BkM sz. rendelet hatálya nem terjed ki. Végül azzal érvelt, hogy a törvényes előfeltételek fennállásának hiányában — netán méltányosságból — elfogadott vásárlói kifogás következményeit a felperes nem háríthatja át. Az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasító ítéletét lényegében az alperes védekezésében kifejtett álláspont elfogadásával indokolta. Eszerint a felperes tévedett, amikor a vételárat megalapozatlan vásárlói kifogás ellenére visszafizette a vevőnek. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. A fellebbezés alapos. Az alperes mindkét fokú eljárás során arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kötelező jótállási időn túl az általa további 12 hónapra vállalt többletgarancia keretében a jótállási jegyfüzetében foglalt, a szóban levő hiba bekövetkezésének időpont119