Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)
139. Ha a szállító vagy a vele szemben felelős gyártómű a terméket a jótállási kötelezettsége körében vita nélkül kicserélte, viselni köteles annak a következményeit, hogy a termék hibája és a megrendelő kára közötti okozati összefüggés hiánya utólag már nem bizonyítható [Ptk. 248. § (3) bek.]. A felperes 22 055 Ft kártérítés és kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A kereset szerint az alperes kereskedelmi vállalattól vásárolt 5 db olajkályhából 2 db-ot 1981. október 16-án B. J. nevű dolgozója szolgálati lakásában állított fel. Az olajkályhák üzemeltetésére 1981. október 16-án és október 17-én került sor. Ez utóbbi olajkályha körülbelül 2 óra üzemeltetés után felrobbant, kigyulladt, ennek következtében a lakás különböző helyiségeinek meszelése elkormolódott, a nyílászárók kitörtek, a hajópadló és a pvc-burkolat kiégett, továbbá B. J. különböző berendezési tárgyai és ruházata elégett. A lakás a helyreállítási időszakban nem volt használható, de a bért fizetni kellett, továbbá ez alatt az idő alatt B. J. a más helységben levő saját lakásában lakott, ezért naponta a lakása és a munkahelye között a közlekedés miatt közlekedési költség merült fel. A kár körülményeiről és összegéről az Állami Biztosító jegyzőkönyvet vett fel, a kártérítést azonban azért nem fizette meg, mert a szolgálati lakás bérlője — a jelen ügy felperese — lakásbiztosítási szerződést nem kötött. A felperes B. J-nek 1983. február 17-én 22 055 Ft kártérítést fizetett, az alperes azonban a jótállási kötelezettségen alapuló kártérítési felelősségét nem ismerte el. Az alperes védekezése szerint a vele szerződéses jogviszonyban álló gyártó vállalat sem ismerte el a kártérítési kötelezettségét, és kérelmére a perbe sem kívánt beavatkozni. A felperes által megjelölt kár összegét nem kifogásolta. Az első fokú bíróság az alperest 22 055 Ft és kamata megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a felperes által vásárolt olajkályhákra az alperest jótállási kötelezettség terhelte. A Ptk. 248. §-ának (3) bekezdése ellenére az alperes nem tudta bizonyítani, hogy az olajkályha meghibásodása és az ezzel okozati összefüggésben keletkezett kár átadás után felmerült okra vezethető vissza. Erre utaló adat az eljárás során sem merült fel. Az olajkályhát a gyártó vállalat a tüzet követően azonnal elszállította és kicserélte, ezért további vizsgálatra, bizonyításra már nem is volt lehetőség. Minthogy az alperes a jótállási kötelezettség alól nem tudta magát kimenteni, a hibás teljesítéssel okozati összefüggésben felmerült, összegszerűen nem vitatott kár megtérítésére köteles. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság döntései alapján kialakult joggyakorlatra, amely szerint a tűzoltóság vizsgálati megállapítása nem elegendő bizonyíték a tűz okának és ezzel összefüggésben a kártérítési felelősség megállapításának elbírálásához. A fellebbezés nem alapos. Az alperest az olajkályhára jótállási kötelezettség terhelte. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy az alperes a Ptk. 248. §-ának (3) bekezdésében előírt felelőssége alól nem tudta magát kimenteni. Az „olajkályha helyszíni vizsgálata" elnevezésű, 1981. november 25-én felvett jegyzőkönyv szerint — amelyen a jelenlevők nincsenek ugyan feltüntetve, de tartalmából felismerhetően a megbeszélésen a gyártómű és a felperes képviselői vettek részt —, valamint a felperes által a fellebbezési tárgyaláson felmutatott jótállási jegy alapján az volt megállapítható, hogy az alperes helyett a vele jogviszonyban levő gyártómű az olajkályhát díjtalanul kicserélte. Ha a jótállási kötelezettség vitatott vagy vitatott lett volna, ekkor lett volna lehetőség a gyártómű birtokában levő olajkályhát igazságügyi műszaki szakértővel megvizsgáltatni. Ezt azonban az alperes — vagy helyette a gyártómű — elmulasztotta megtenni, az idő múlására és az azonosítási nehézségre tekintettel pedig ez ma már nem pótolható. 118
