Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

tevékenységével kapcsolatban felmerülő' jótállási költségeinek fedezetéül szolgál; a hibás alkatrészt szállító közreműködő tehát nem mentesülhet az általa okozott kár megtérítésétől azon a címen, hogy arra a megrendelő/ének jótállási a/apja kellő fedezetet nyújt [Ptk. 310. §, 5/1968. (I. 27.) PMsz. r?]. A felperes az alperes által gyártott vasúti kerékpárabroncsokat és tengelyeket egy külföldi államba irányuló motorvonat-szállítmányba építette be. A felperes kereseti igénye a tengelyek vonatkozásában a szerelési költségekre, valamint a szervizfenntartási költségekre terjed ki, amely költségeket kárként kívánja érvényesíteni. A felperes perirata szerint a külföldi vasutak részére exportált motorvonatok egyikén üzem közben tengelytörés következett be. Minthogy a kiszállított tengelyek azonos acélanyagból készültek, ezért 35 tengely cseréje vált szükségessé. Ezeket az alperes ellenszolgáltatás nélkül kicserélte. Az eljárt szakértők a tengelytörés okát kohászati eredetű anyaghibából származó kifáradásban (pelyhesség) jelölték meg. Az alperes hivatkozott arra, hogy a tengelyeket kicserélte ugyan, de nem szavatossági kötelezettsége alapján. A beavatkozó előadta, hogy a nyerstengelyeknek az alperes részére való díjmentes rendelkezésre bocsátása a jogalap tagadása mellett és kizárólag a közlekedés biztonsága érdekében, valamint a külkereskedelmi népgazdasági érdekek figyelembevételével történt. Erre tekintettel a költségeket nem hajlandó viselni. Az alperes szerint a felperesnek nincs kára, mert a per tárgyát képező költségekre a felperes garanciális alapja kellő fedezetet tartalmazott, ezért ezeket a költségeket a felperes nem háríthatja át az alperesre vagy a beavatkozóra. Az első fokú bíróság a felperesnek az abroncscserékkel kapcsolatos kártérítési igényét elutasította, a tengelyekkel kapcsolatos kár megtérítéseként viszont 2 356 441 Ft-nak és a részösszegek kifizetési időpontjaitól számított kamatnak a felperes részére való megfizetésére kötelezte az alperest. Az ítélet ellen az alperes és a beavatkozó közös fellebbezést nyújtott be. A fellebbezés nem alapos. A külföldi vevő egy db tengely törése miatt reklamált. A felek között létrejött szerződés hivatkozik a szabványra (MSZ 2755—58), mely szerint egy tengely cseréje esetén az azonos szállítmányból származó valamennyi tengelyt cserélni kell. Az ebből a szabványból, illetve szerződésirendelkezésből származott kötelezettségnek az alperes és a beavatkozó eleget tettek. Valamennyi kicserélt tengelyt tehát hibásnak kell tekinteni. A hibás tengelyek szállításával az alperes szerződésszegést követett el. A kereset tárgyává tett költségek a szerződésszegés folytán merültek fel. A felperesnél ezek a költségek kárként jelentkeztek. A Ptk. 310. §-a szerint a szerződésszegő fél a jogellenes magatartásával okozott kár megtérítésének kötelezettsége alól akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az alperes és a beavatkozó a vétlenségét a fellebbezési eljárás során sem bizonyította. A károkozásban való vétlenség bizonyítására nem fogadható el az a hivatkozás, hogy a kohászati vállalatok ez idő szerint nincsenek abban a helyzetben, hogy termékeik minőségi hibától való mentességét biztosítsák, helyesen állapította meg az első fokú bíróság, hogy a tengelyek cseréjével kapcsolatos költségek vonatkozásában az alperes kártérítési felelőssége fennáll. A jótállási alap célja az, hogy azokra a jótállási költségekre szolgáljon fedezetül, amelyek a jótállási alapot képező vállalat saját tevékenységével kapcsolatban merülnek fel. Amennyiben a jótállási kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos költségeket más vállalatnak szerződésszegő magatartása idézte elő, ez nem terhelheti a végterméket előállító vállalat jótállási alapját, azaz a felperes nem köteles a jótállási 105