Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

alapját az alperes, illetve a beavatkozó szerződésszegésével okozott kárának a fedezésére felhasználni. Nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely szerint a jótállási alapot képező vállalat a szerződő partnere szerződésszegésből folyó kárát csak abban az esetben igényelhetné, ha bizonyítaná, hogy jótállási alap már nem áll rendelkezésére, vagy a követelt kár a jótállási alapot meghaladja. Ilyen gyakorlat esetén minden minőséghibából származó kár megítélése előtt vizsgálni kellene, hogy van-e a károsultnak jótállási alapja, az részben vagy egészben még rendelkezésére áll-e, és hogyan viszonyul a kárkövetelés összege a jótállási alapban rendelkezésre álló összeghez. Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletének fellebbezett részét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében — az indokolásnak a fellebbezés előterjesztése folytán történt kiegészítése mellett — helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30 436/1982. sz., BH1984/4. sz. 156.) 129. Annak megítélésénél, hogy a termék hibája menthető okból vált-e az elévülési idő utáni feldolgozás alkalmával felfedezhetővé, a bíróság nem mellőzheti a megrendelő termelési körülményeinek és annak a vizsgálatát, hogy a megrendelt termékmennyiség megfelelt-e az ésszerű anyagkészlet-tartás szempontjainak [Ptk. 308. § (1)—(2) bek., GKT 49/1973. sz.]. A megrendelő felperes 8426 Ft-nak kamatokkal együtt történő visszafizetésére kérte a szállító alperes kötelezését, mert az 1980. március 6-án létrejött szerződésben az alperes 1980. július 31-i szállítási határidőt vállalt, de már 1980. április 28-án szállított 10 tonna köracélt. Ebből 2 db a megmunkálás során homokzárványosnak, illetve repedtnek bizonyult, reklamációját azonban az alperes a szavatossági igény elévülésére hivatkozva elutasította. Az alperes a védekezésében azzal érvelt, hogy a felperes csak az átvételtől számított 6 hónap eltelte után jelezte a hibát. Álláspontja szerint a felperes nem menthető okból késlekedett az igényérvényesítéssel; ha a terméket 6 hónapon belül megmunkálta volna, a belső anyaghibát még az elévülési időn belül megállapíthatta volna. A megyei bíróság kötelezte az alperest 8426 Ft és ennek kamatai megfizetésére. Megállapította, hogy a felperes a tőle elvárható rövid időn belül kezdte a megmunkálást, a hiba csak akkor volt észlelhető. A felperes tehát menthető okból érvényesítette az igényét a 6 hónapos elévülési határidő után. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. A Legfelsőbb Bírósági ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította. Nem fogadta el a felperesnek azt az álláspontját, amely szerint a rejtett hiba önmagában is menthető ok az elévülési határidő elmulasztása szempontjából, egyéb menthető okot pedig nem látott bizonyítottnak. A másodfokú ítélet ellen megalapozatlanság címén emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 308. §-ának (2) bekezdése értelmében ha a jogosult az igényét menthető okból nem tudja az (1) bekezdésben előírt határidőben érvényesíteni, a szavatossági jogokat a teljesítéstől számított egy, illetve három évig érvényesítheti. A perben a felek lényegében egyezően adták elő a tényállást, amely szerint a felperes az 1980. április 28-án szállított köracél hibáját az 1980. október 29-i megmunkálás alkalmával fedezte fel, és a szavatossági igényét a szokásos gyűjtött módon, 1980. november 12-én jelezte. A felperes tehát a 6 hónapos elévülési idő után bejelentéssel, 1981. február 10-én pedig perindítással is érvényesítette a szavatossági igényét. Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy a Ptk. 308. §-ának (2) bekezdése szerint a jogosultnak azt kell bizonyítania, hogy a szavatossági igény érvényesítése menthető okból nem történt meg a Ptk. 308.§-ának (1) bekezdése szerinti határidőben. A másodfokú bíróságnak az az álláspontja is indokolt, hogy a hiba rejtett 106