Aradi Frigyes (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1979 (Budapest, 1982)

zott ítéletet, hogy erre felszólította volna a II. r. alperest és biztosította volna számára a bizonyítás lehetőségét. A II. r. alperes védekezésében említett kötbérperben becsatolt iratok között másolatban megtalálható a külíöldi félnek egy levele, amelyben azt állította, hogy nem kapott behozatali engedélyt és kilátásba helyezte ennek az igazolását. Nincs azonban adat arra, hogy ez valóban megtörtént. A II. r. alperes egyébként nem az érvényességi feltétellel, hanem a személyes vétlenségével kapcsolatban utalt a kötbérper iratanyagára, így pedig nem róható a terhére az, hogy a szóban levő bizonyítékok a hivatkozott iratokban nem találhatók. Az első fokú bíróság tehát csak a II. r. alperestől bekért bizonyítékok mérlegelésével vagy a bizonyításnak felszólítás ellenére történt elmaradása esetén dönthetett volna e védekezés alapossága felől. Minthogy a kifejtettek szerint a perben megnyugtató ítélethozatalhoz a bizonyítási eljárás kiegészítésére van szükség, a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot a per újabb tárgyalására utasította. Ennek során a II. r. alperesnek azt az állítását kell igazolnia, hogy az I. r. alperessel kötött szerződése a kikötött feltételek bekövetkeztének hiányában — az átvett tételt meghaladó részmennyiségre nézve — nem jött létre. A szóban levő kikötés azonban csak úgy értelmezhető, hogy az érdekelt felek — ideértve a külföldi közreműködőt is — kötelesek az adott helyzetben elvárható módon gondoskodni az engedélyek beszerzéséről és a hitellevél megnyitásáról. Amennyiben beigazolódik, hogy az engedély beszerzése, illetőleg a hitellevél megnyitása az arra köteles félnek a gondossági követelményeket kielégítő eljárása ellenére sem volt elérhető, úgy az ezt érintő mennyiségre nézve a szerződés nem tekinthető létrejöttnek, és így annak megszegésére sem kerülhetett sor. Ennek a bizonyítása hiányában azonban az érdekelt félnek a meghiúsulásért való kártérítési felelőssége fennáll. Ez esetben ugyanis a Ptk. 228. §-a értelmében a felelősséget úgy kell elbírálni, mintha a szerződés érvényesen létrejött volna, a fél magatartását pedig olyannak kell tekinteni, amellyel a szerződés teljesítését megakadályozta. (Legf. Bír. Gf. III. 32 378/1976. sz., BH 1977/10. sz. 453.) 34. Állami vállalat valamely részlegének (gyáregységének) más vállalatba történt beolvasztása esetén a megszűnő rész valamennyi joga és kötelezettsége a jogutódra száll át (Ptk. 38. §2). K. M. 1971. január 5-től munkaviszonyban állt az alperes vidéki gyárával. A kohó- és gépipari miniszter IJ 765/1975. sz. határozatával ezt a gyárat a felpereshez beolvasztotta azzal, hogy az átvett gyáregységnek a felperes a jogutóda. K. M. munkavállalót még ezt megelőzően előzetes letartóztatásba helyezték és ellene büntetőeljárást indítottak. Az alperes munkáltatói jogokat gyakorló gyáregysége a dolgozó munkaviszonyát jogszabályellenesen, „kilépett" bejegyzéssel megszüntette. A dolgozó panaszára indult döntőbizottsági eljárás után a munkaügyi bíróság jogerős ítélettel a dolgozó munkaviszonyát helyreállította, részére az 1974. évi nyereségrészesedés és ennek kamatai kifizetését rendelte el. Ennek a felperes tett eleget, a dolgozónak 1889 Ft-ot kifizetett. 2 A módosított Ptk. külön törvényre utal. A fentiek az állami vállalatról szóló 1977. évi VI. tv. 42. §-ából levezethetők. 19