Aradi Frigyes (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1979 (Budapest, 1982)

energia alapulvételével számított alapdíjat számlázta, és az így beszedett 700 650 Ft többletet felszólítás ellenére nem volt hajlandó visszautalni. Az alperes a kereset elutasítását kérte, a 10/1974. (XII. 30.) NIM—ÁH számú rendeletre (ER.) hivatkozott, amelynek 6. §-a, valamint a NIM Országos Energiagazdálkodási Hatóság (OEgH) engedélye alapján kötött nagyüzemi célra gázszolgáltatási szerződést a felperessel. A nagyüzemi gázszolgáltatásnál az alapdíj fizetésének nem feltétele a szerződésszegés, illetőleg a vétkesség. Az ER. 7. §-a szerint nagyüzemi árszabás esetén a lekötött teljesítmény után évi alapdíjat kell fizetni. Az alperes hangsúlyozta, hogy az illetékes tröszt utasítása értelmében járt el, amikor az alapdíj számlázásánál az OEgH által engedélyezett 2000 gnm'3/ó csúcsot vette figyelembe. Annak értelmében ugyanis a felperes a tárgyévi szerződés megkötése után, március hó 31. napjáig akkor kérhette volna a szerződés módosítását, ha kérelméhez csatolja az OEgH vonatkozó módosító engedélyét, ezt azonban csak 1976. szeptemberében szerezte be. így a felek között az 1976. évre szóló szerződés az OEgH 1976. január 26. napján kelt engedélye alapján 2000 gnm3/ó csúcsteljesítményre jött létre, túlszámlázás tehát nem történt. Az első fokú bíróság az alperest 700 650 Ft visszafizetésére és ennek 1977. június 10. napjától számított évi 15% kamata, továbbá 21 018 Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az 5/1973. (VI. 30.) NIM számú rendelet (R.) 6. §-a értelmében az OEgH engedélyének keltétől számított 90 napon belül gázszolgáltatási szerződést kell kötni. Az OEgH a módosított engedélyt — amely az 1976. év első negyedére visszamenőleg tartalmazta annak időbeli hatályát, valamint a felhasználható energiahordozó mennyiségét, felhasználási helyét és célját — 1976. szeptember 10. napján adta ki. Az alperes az 1976. évben a felperes részére gázenergiát szolgáltatott, ennek ellenértékét a felperes köteles megtéríteni, az ellenszolgáltatás mértékét azonban — az alapdíj tekintetében is — a módosított energiahordozó felhasználási engedélyben megjelölt gázmennyiség határozza meg. A tröszt 15 354/1975. számú utasításában foglalt rendelkezést az alperes nem közölte a felperessel, így az nem lehet irányadó, az pedig, hogy az OEgH a módosított engedélyét csak 1976. szeptember 10-én, vagyis késve adta ki, nem eshet a felperes terhére, illetőleg nem jogosítja fel az alperest a fel nem használt gázmennyiség ellenértékének inkasszálására. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. A fellebbezés nem alapos. Az első fokú bíróság ugyan részben kiigazítást igénylő indokolással, de a helyesen megállapított tényállás alapulvételével és a felhívott jogszabályoknak megfelelően marasztalta el az alperest. Az ER. 7. §-ának (1) bekezdése értelmében a lekötött teljesítmény után évi alapdíjat, a fogyasztott gáz mennyiségéért pedig gázdíjat kell fizetni. Az előbbi az OEgH által engedélyezett ún. csúcsteljesítményhez, az utóbbi pedig természetesen a ténylegesen elfogyasztott gázmennyiséghez igazodik. Helytállóan hivatkozott tehát az alperes a fellebbezésében arra, hogy az alapdíj mértéke nem függvénye a gázfogyasztásnak. A már említett s az illetékes tröszt által kiadott utasítás nemcsak azért nem vehető figyelembe, mert az alperes azt nem hozta a felperes tudomására, hanem azért sem, mert az utasítás az R. szabályain túlmenően megszorító rendelkezést tartalmaz. Az R. 5. §-ának (1) bekezdése értelmében a felhasználó köteles az OEgH10