Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

terhével az illetékes bíróság előtt érvényesítheti. Ezzel egyezően rendelkezik a szövetkezetek felszámolásáról szóló 4/1972. (I. 29.) PM sz. rendelet 6. §-ának (3) bekezdése is. Ez utóbbi rendelet 15. §-a (2) bekezdésének második fordulata szerint pedig amennyiben a felszámoló bizottság a 6. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek (a hitelezőknek a követelések bejelentésére vonatkozó felhívása) már eleget tett, a kényszerfelszámolónak a Vht. 21 l/E. §-ának (1) bekezdésében szabályozott intézkedéseket nem kell megtennie. Ebből értelemszerűen következik, hogy a felszámolás kimondása után a felszámoló bizottsághoz intézett igénybejelentést, valamint az igénynek a felszámoló bizottság által történt elutasítását a kényszerfelszámolás későbbi elrendelése esetén nem kell megismételni. A kényszerfelszámolás szakaszában is fennmaradnak tehát mindazok a jogi hatások, amelyek a felszámoló bizottság által közölt elutasításhoz fűződnek. Ennek megfelelően a Vht. 211/C. §-ának (1) bekezdése a felperes keresetére nem alkalmazható, mert a 21 l/E. §-ának (3) bekezdése szerint érvényesített igényről van szó. Az első fokú bíróság tehát a felperes által 1974. március 21. napján, vagyis az igény elutasításától számított 30 napon belül folyamatba tett peres eljárást tévesen függesztette fel. A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú végzést a Pp. 258. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot a per érdemi tárgyalására utasította. (Legf. Bír. Gf. III. 32 047/1974. sz., BH 1975/7. sz. 333.) 1001. Nincs helye olyan per felfüggesztésének, amely az alperes kényszerfelszámolásának elrendelésekor még nem volt folyamatban [Vht. 211 /E. § (l)és (3) bek., 211/C. § (1) bek., Pp. 130. § (1) bek. h) pont, 157. § a) pont, 376. §(5) bek.]. Az első fokú bíróság a Pp. 163. §-ának (2) bekezdése és 376. §-ának (5) bekezdése alapján meghatározott számú ponyváivvas értéke és ennek késedelmi kamata megfizetésére kötelezte az alperest, mert a felperestől bérbevett tehergépkocsit az említett összegnek megfelelő értékű ponyvaívvas hiányával adta vissza. Az alperes az első fokú ítélet ellen fellebbezést nyújtott be, amelyben a felperes keresetének elutasítását kérte, mert álláspontja szerint a követelés a bekövetkezett jogvesztés miatt nem érvényesíthető. Az arra illetékes hatóság ugyanis 1972. augusztus 1-i hatállyal elrendelte az alperes kényszerfelszámolását. A felszámolóbiztos az 1960. évi. 12. sz. és az 1961. évi 9. sz. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Vht.) 21 l/E. §-ának (1) bekezdése szerint 1972. szeptember hónapban közzétett hirdetményben felszólította az ismeretlen érdekelteket igényeik bejelentésére, a felperes azonban az igényét csak 1973. január 12-én, a hirdetményben megszabott idő eltelte után jelentette be! A fellebbezés szerint a felszámolóbiztos 1973. január 30án keltezett levelében közölte a felperessel, hogy „. . . a követelésének rangsorolásától kénytelen eltekinteni", mert a közzétett hirdetményre nem tett bejelentést, a felperes viszont igényét a bíróság előtt a Vht. 211/E. §-ának (3) bekezdésében előírt 30 napi jogvesztő határidő eltelte után érvényesítette. Az alperes a fellebbezésében azt is előadta, hogy a Vht. 211/C. §-ának (1) bekezdése alapján az első fokú bíróságnak a pert fel kellett volna függesztenie. 772