Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

998. A kellő időben benyújtott fellebbezést a határozatot időközben tévesen jogerősnek nyilvánító végzés ellen is előterjesztettnek kell tekinteni. A kellő időben benyújtott ellentmondást elutasító végzés elleni fellebbezés a fizetési meghagyást tévesen jogerősítő záradék hatálytalanítására is kiterjed [Pp. 256. § (2) bek., 393. § (3) bek.]. A felperes címzett vasúton szállított falpanelek megsérülése miatt keletkezett kárát a feladó alperessel szemben érvényesítette. Az első fokú bíróság végzésével szakvéleményt kért az Építésügyi Minőségellenőrző Intézettől abban a kérdésben, hogy a kár jegyzőkönyvekben rögzített rakodási mód alkalmas volt-e a perbeli falpanelek épségének megóvására a fuvarozás alatt, illetve hogy a kár jegyzőkönyvekben rögzített sérülések a rakodási mód következtében vagy pedig fuvarozási rendellenességre visszavezethetően állottak-e elő. Az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet szakvéleményében megállapította, hogy a kár jegyzőkönyvekben rögzített rakodási-mód nem egyezik meg a perbeli elemek rakodására meghatározott móddal, másrészt az nem volt alkalmas a szállított panelek épségének megóvására. Mindezek alapján az első fokú bíróság megállapította az alperes szerződésszegését és a kereseti követelés megfizetésére kötelezte. Az első fokú bíróság ítéletét 1973. június 5-én kézbesítette az alperesnek, majd — tévesen — már 1973. június 20-án végzéssel megállapította annak jogerejét, holott az alperes részére a fellebbezési határidő még nyitva állott. Az alperes az ítélet ellen kellő időben fellebbezett. Fellebbezésében mind a jogalapot, mind az összegszerűséget vitatta, mert a felperes kárát csak becsléssel állapította meg. A felperes érdemleges ellenkérelmében kérte a fellebbezés elutasítását, mert jogerős ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek, illetve az alperes a jogerőt megállapító végzés ellen fellebbezéssel nem élt. — A fellebbezés alapos. A Pp. csak a 256. §-ának (2) bekezdésében említi a jogerősítő végzést. E rendelkezés szerint ilyen végzést a másodfokú bíróság kérelemre hoz arra nézve, hogy az ítéletnek fellebbezéssel meg nem támadott része jogerőre emelkedett. Ha a bíróság az első fokú ítéletet a 251. § vagy a 252. § (1), illetőleg (2) bekezdése alapján teljes egészében hatályon kívül helyezi, a jogerőt megállapító végzés is hatályát veszti. A jogerőt megállapító végzés hatályának megszűnése tehát külön kérelem nélkül, jogorvoslat mellőzésével — de lege — áll,, be. A szocialista szervezetek egymás közötti viszonyában a fizetési meghagyásos eljárásban a jogszabály a jogerősítéssel kapcsolatban „Záradék"-ról [393. § (3) bek.] rendelkezik. A jogerősítő végzésnek tehát nincs az ítélettől elkülönített léte, valójában annak utólag rávezetett záradéka, miért is azt — helytelensége esetén — külön jogorvoslati kérelemmel nem kell megtámadni, hanem a kellő időben beadott fellebbezést erre tekintet nélkül kell elbírálni. Ha a fél a határozat ellen kellő időben fellebbezést nyújt be, ezzel az olyan bírói ténykedés ellen is kifogást emel, amely jogorvoslati kérelmének elbírálását érinthetné. A fellebbezés célja ugyanis a sérelmesnek tartott első fokú határozat felülvizsgálata. A határozatot tévesen jogerősnek nyilvánító végzés ellentétes a fellebbezés céljával is, amiből következik, hogy az első fokú határozat ellen benyújtott fellebbezést ez ellen is előterjesztettnek kell tekinteni. Ellenkező megoldás a felet arra kényszerítené, hogy két jogorvoslati kérelmet nyújtson be egy határozat felülbírálása érdekében. A fizetési meghagyás ellen benyújtott ellentmondást — téves jogerősítő 768