Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

egymás közötti vitáira irányadó korábbi jogszabálynak [a 15/1962. (V. 6.) Korm. sz. r. 43/D. §-ának] azt a rendelkezését, amely szerint a fizetési meghagyást akkor is egészében megtámadottnak kell tekinteni, ha az ellentmondás csak a fizetési meghagyás egyes rendelkezéseire vonatkozik. Nincs rendelkezés azonban arra vonatkozóan sem, hogy az ellentmondással nem érintett rész jogerőre emelkedik. Abból viszont, hogy az új szabályozás mellőzte a részbeni megtámadásnak a fizetési meghagyás egészére való kihatását kimondó rendelkezését, továbbá abból, hogy a gazdasági perekben is ugyanaz a hatálya a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemnek, mint a keresetlevél beadásának [Pp. 391. § (5) bek.], a kellő időben előterjesztett ellentmondás esetében pedig a keresetlevéllel megindított eljárás szabályait kell alkalmazni, illetve ellentmondás hiányában a fizetési meghagyás jogerőre emelkedik [Pp. 393. § (2), (3) bek.], az következik, hogy a fizetési meghagyásnak az ellentmondással nem érintett része (rendelkezése) jogerőssé válik. A jogszabály szerint a bíróság a felmerült vitát csak a per megindítására irányuló kérelem esetén bírálja el [Pp. 2. § (1) bek.]. Nem lehet tehát — hacsak a jogszabály eltérően nem rendelkeznék — a keresetlevéllel indított eljárás szabályait alkalmazni a fizetési meghagyásnak arra a részére, amelylyel szemben nem élt a kötelezett ellentmondással. A fizetési meghagyás szerint ugyanis a bíróság — az ellentmondásra vonatkozó figyelmeztetés mellett — akként rendelkezik, hogy végrehajtás terhével meghagyja a kötelezettnek: a megjelölt tartozása fejében meghatározott forintösszeget és annak a kifizetésig járó kamatát a jogosultnak, a jogszabály rendelkezésének megfelelően kiszámított eljárási illetéket pedig az illetékhivatal feltüntetett beszedési számlájára nyolc napon belül fizessen meg [Pp. 392. § (1) bek.]. Ha tehát a kötelezett a fizetési meghagyás vagy annak meghatározott része tekintetében ellentmondással nem élt, arra nézve a bíróság rendelkezését tudomásul vette, vita már nem áll fenn. E vonatkozásban tehát a fizetési meghagyás betöltötte szerepét, per csak a vitás részt illetően tekinthető megindítottnak. A jogalkalmazás jogpolitikai irányelveiről szóló 14/1973. NET számú határozat 4. pontja szerint javítani kell a jogalkalmazó szervek ügyintézésének színvonalát és kulturáltságát, gyorsítani és egyszerűsíteni kell a jogalkalmazó eljárást, másrészt a jogalkalmazást irányító állásfoglalásokkal is elő kell segíteni a helyes és egységes joggyakorlat kialakítását. Ezeknek az általános elveknek, valamint a szocialista szervezetek egymás közötti jogvitái külön szabályozásánál fokozottan szem előtt tartott egyszerű, gyors és rugalmas eljárás követelményeinek csak ez az értelmezés felel meg. Ez a Pp. XXV. fejezetéhez fűzött miniszteri indokolásból is kitűnik. A korábbi külön rendelkezés ugyanis, amely megakadályozta a részleges jogerő intézményének érvényesülését a fizetési meghagyásos eljárásban, nem állt összhangban az eljárás egyszerűsítésének és gyorsításának a követelményével, s e külön rendelkezés elhagyása azt a célt szolgálta, hogy a bíróság csak a vitatott követelés, illetőleg követelésrész tekintetében legyen kénytelen peres eljárást folytatni. Ezt az értelmezést támasztják alá az illetékekre vonatkozó szabályok is. A 11/1966. (VI. 29.) PM sz. rendelet 119/A. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint ugyanis, ha a szocialista szervezetek egymás közötti követeléseit fizetési meghagyás útján érvényesítik, az ileték az érvényesített követelés 766