Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)
meg: bal oldali első sárvédő, első szélvédő oszlop, bal oldali első ajtó, középoszlop, bal oldali hátsó ajtó, bal oldali hátsó sárvédő és a tetőlemez. Ebből az következik, hogy ezek a részek új fényezésre szorultak. A Legfelsőbb Bíróság ezért az ítéletnek a kártérítési összegre vonatkozó részét a fellebbezés keretei között megváltoztatta. Téves az első fokú ítéletnek az eljárási illetékre vonatkozó rendelkezése is. Az alperes ugyanis gazdálkodó szerv, nem részesül személyes illetékmentességben [11/1966. (VI. 29.) PM sz. r. 119/A. §, 119/B. §]. A Pp. 253. §-ának (3) bekezdése szerint a másodfokon eljáró bíróság az első fokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között változtathatja ugyan meg, de ezeknek a korlátaira tekintet nélkül határoz — egyebek között — a le nem rótt illeték megfizetéséről. A GKT 2/1974. sz. állásfoglalás szerint az említett jogszabályt a gazdasági perekben úgy kell értelmezni, hogy a másodfokú bíróság a felek ilyen irányú kérelme nélkül is határozhat a le nem rótt illeték kérdésében és az első fokon eljárt bíróság ítéletét az illetékre vonatkozó részében hivatalból is megváltoztathatja, ha az nem felel meg a jogszabályi rendelkezéseknek. Ez következik abból, hogy a gazdasági perekben az illetéket nem kell előre leróni, hanem annak befizetéséről az eljárást befejező határozatában a bíróságnak kell rendelkeznie. Amennyiben tehát az első fokú bíróság az illeték felől egyáltalán nem rendelkezett, vagy az illetéket a jogszabályban meghatározott összegnél kisebb összegben határozta meg, a másodfokú bíróságnak e hiányosságokat korrigálnia kell. Az említett állásfoglalásból következik, hogy a másodfokú bíróságnak hivatalból abban az esetben is intézkednie kell, amikor a bíróság téves indokok alapján az illeték megállapítását kifejezetten mellőzi. Tulajdonképpen ilyen esetben is értelemszerűen arról van szó, hogy a Pp. 253. §-ának (3) bekezdésében meghatározott intézkedésre van szükség, mert a fél nem rótta le az illetéket. Ezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az alperest az első fokú illeték megfizetésére is kötelezte. (Legf. Bír. Gf. VII. 31 964/1974. sz., BH 1975/6. sz. 288.) 985. Gazdasági perben a fellebbezési bíróságnak, ha az első fokú bíróságot határozatának hatályon kívül helyezése mellett a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja, határozatában a fellebbezési eljárási illeték összegét minden esetben meg kell állapítania azzal, hogy annak viselése felől az első fokú bíróságnak az eljárást befejező határozatában kell rendelkeznie. A fellebbezési bíróság végzése, amellyel az első fokú bíróságot — határozatának hatályon kívül helyezésével — a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja, a fellebbezés elintézését jelenti; ezzel az ugyancsak illetékköteles fellebbezési eljárás befejeződik. Az ilyen másodfokú határozat tehát az 1/1973. (I. 24.) IM sz. rendelet 16. §-ának (2) bekezdésében említett eljárást befejező határozatok közé tartozik. Ebből következik, hogy a fellebbezési eljárás illetékének összegét a fellebbezést elintéző határozatban (végzésben) is minden esetben meg kell állapítani [Pp. 252. § (4) bek., 75. § (1) bek.], mégpedig akkor is, ha a jogvita a fellebbezés elintézéseképpen érdemben nem is nyer befejezést, hanem az ügyet első fokon újból kell tárgyalni és abban újabb határozatot kell hozni. 757