Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

A Pp. 239. §-a szerint a fellebbezési eljárásban is irányadó 386. § (1) bekezdése értelmében a bíróságnak a határozatban az eljárási illeték viseléséről is rendelkeznie kell. A fellebbezési eljárási illeték a fellebbezés elintézésétől elválaszthatatlan, de minthogy a per újabb tárgyalása esetén azt, hogy az illeték a felek közül melyiket és milyen mértékben terheli, még nem lehet eldönteni, a másodfokú végzésnek csupán a fellebbezési illeték összegének megállapítására kell szorítkoznia. Ha a másodfokon eljáró bíróság a fellebbezési illeték összege tekintetében nem rendelkeznék, ennek a megállapítása az újabb első fokú eljárásra, vagyis az első fokú bíróságra hárulna. Az első fokú bíróság azonban a fellebbezési eljárásra tartozó kérdésben nem dönthet, hanem ilyen esetben csak arról határozhat, hogy a fellebbezési illeték másodfokon már megállapított összegét a peres felek — figyelemmel az érdemi döntésre — pervesztességük, illetve pernyertességük arányában miként viselik. (GKT 6/1974. sz., BH 1975/1. sz.) 15. PERÚJÍTÁS 986. Az alapperben nem érvényesített beszámítási kifogás nem értékelhető a perújítás megengedhetőségének alapjául szolgáló körülményként [260. §(1) és (2) bek.]. Az alperés azt sérelmezte fellebbezésében, hogy az első fokú bíróság elutasította az őt 14 5Ó7 Ft-ban és kamatában marasztaló jogerős fizetési meghagyás ellen benyújtott perújítási kérelmét, amelyben új tényként előadta, hogy eddig még nem érvényesített beszámítási kifogás, illetve beszámítás folytán nem ő a felperesnek, hanem az utóbbi neki tartozik. Előadta azt is, hogy a fizetési meghagyás kézbesítése idejében üzemszünetet tartott és emiatt nem volt lehetősége az ellentmondás kellő időben való előterjesztésére. Ez vétlenségét bizonyítja, bár nem feltétele a perújítás megengedhetőségének, hogy a kérelmező a perújítási okként hivatkozott ténynek az alapeljárás során való előterjesztés elmulasztásában vétlen legyen. A fellebbezés nem alapos, bár az első fokú bíróság végzésének indokolása helyesbítésre szorul. A perújítási kérelem előterjesztésének a Pp. 260. §-ának (1) bekezdésében foglalt előfeltétele többek között- olyan új tényre vagy bizonyítékra, illetve jogerős bírói vagy más hatósági határozatra való hivatkozás, amelyet a bíróság a perben nem bírált el, feltéve hogy az — elbírálás esetén — a perújító félre kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna. Az említett perújítási okok meghatározásából következik, hogy a polgári perrendtartás csak a döntés tényalapjának esetleges megváltozása esetére engedi meg a perújítást, de nem olyan új igényre, követelésre alapítva is, amely nem volt az alapperben érvényesítve. Az alperes az adott esetben nem új tényre vagy bizonyítékra, illetve határozatra hivatkozott, hanem az eddig nem érvényesített beszámítási kifogásra. A korábban nem gyakorolt beszámítás mint igényszüntető perbeli kifogás, illetve kötelezettségszüntető nyilatkozat (Ptk. 296. §) önmagában nem szolgálhat perújítás alapjául. Az elmulasztott igényérvényesítési módra — ellen jogra — való hivatkozás tehát egymagában nem perújítási ok, füg758