Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

hajtása tárgyában kiadott 34/1967. (XII. 24.) PM sz. rendelet 10. §-a szerint ugyanis, ha a gazdálkodó szerv a fizetést a bankszámlák közötti elszámolás útján teljesíti, a fizetést akkor kell megtörténtnek tekinteni, amikor a pénzintézet a fizetésre kötelezett számláját megterhelte. Minthogy ez a megterhelés a fizetési meghagyás iránti kérelem benyújtása után történt, nem alapos az alperesnek az az előadása, hogy nem szolgáltatott okot a fizetési meghagyás kibocsátására. Az előadottak szerint tehát az alperes a perre okot szolgáltatott, ezért a megyei bíróság az első fokú bíróság végzését a fellebbezett részében akként változtatta meg, hogy a felperesnek az illeték megfizetésére kötelezését mellőzte és az R. 16. §-ának (2) bekezdése alapján az alperest kötelezte a 11/1966. (VI. 29.) PM sz. rendelet 119/A. §-ának (7) bekezdésében és a 119/B. §-ának (2) bekezdésében írt első és másodfokú eljárási illeték megfizetésére. (Kecskeméti Megyei Bíróság Gf. 41 328/1973. sz., BH 1975/4. sz. 197.) 964. Ha a banknak a fizetés megtörténtéről szóló értesítése és a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztése keresztezi egymást, az eljárási illetéket a fizetési késedelemben levő kötelezett terhére kell megállapítani [Pp. 386. § (1) bek., 1/1973. (I. 24.) IM sz. r. 16. § (2) bek., 11/1966. (VI. 29.) PM sz. r. 119/A. § (1) bek. c) pont]. Az alperes kötelezett fellebbezésében azt sérelmezte, hogy bár a fizetési meghagyás előterjesztésének 1973. december 23-i időpontjában — az alperes december 22-én teljesített fizetése folytán — a követelés már nem állott fenn és ekként a felperes alaptalanul perelt, az első fokú bíróság illetékfizetésre mégis őt kötelezte. Az illetéket tehát helyesen a perre okot szolgáltató felperes terhére kellett volna kiszabni. — A fellebbezés nem alapos. Az iratokból megállapítható, hogy a felperes 1973. november 27-én kelt számlája az alpereshez december 5-én érkezett. A felperes a számlában az alperes részére december 13-i fizetési határidőt engedélyezett. Az alperes előadása szerint a fizetést december 22-én teljesítette, vagyis a fizetés — csupán a főkövetelésre nézve — ebben az időben történt meg, de az alperes a kamatokkal továbbra is késedelemben maradt. A felperesnek a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelme a bírósághoz december 23-án érkezett. A felperes által becsatolt jóváírási értesítés tartalmából kitűnik, hogy az a legjobb esetben is csak december 23-án érkezhetett a felpereshez. E szerint a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem benyújtása és a jóváírási értesítés kézbesítése keresztezték egymást. Az állandó bírósági gyakorlat szerint ilyen esetben a perre okot szolgáltató félnek [Pp. 386. § (1) bek., 1/1973. (I. 24.) IM sz. r. 16. § (2) bek.] a késedelemben levő kötelezettet kell tekinteni, mert olyan időpontban történt a késedelmes fizetése, hogy a felperes követelésének bíróság előtti érvényesítésekor a fizetés megtörténtéről hibáján kívül még nem tudhatott. A jelen esetben az alperes a főkövetelés kamataival a fizetési meghagyás iránti kérelem benyújtása után is késedelemben maradt, e részben tehát a perlés a 60/1970. (XII. 31.) PM sz. rendelet 1. §-ára tekintettel még inkább indokolt volt. Az első fokú bíróság tehát helyesen tekintette az alperest a perre okot szolgáltató félnek és a 11/1966. (VI. 29.) PM sz. rendelet 119/A. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján alkalmazta annak illetékkövetkezményét. 742