Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

(3) bekezdése és 253. §-ának (2) bekezdése alapján a rendelkező rész szerint részben helyben kellett hagyni, részben meg kellett változtatni, részben pedig hatályon kívül kellett helyezni és e tekintetben a per újratárgyalását és újabb határozat hozatalát kellett elrendelni. A per részleges újratárgyalása során a fentebb írt szempontok szem előtt tartásával kell eljárni, a bizonyítást — szükséghez képest szakértő útján —• ki kell egészíteni, s a bizonyítás eredményéhez képest megfelelő új határozatot kell hozni. A fent említett illetékjogszabály 119/A. §-ának (1) és (7) bekezdése alapján megállapított fellebbezési eljárási illetékből az ítélet helyben hagyott részére eső összeget a pervesztes alperes köteles megfizetni, az ezen túlmenő illetékrész viselése felől pedig a Pp. 252. §-ának (4) bekezdése értelmében a per újratárgyalása során hozandó határozatában az első fokú bíróság határoz. (Legf. Bír. Gf. I. 32 971/1973. sz., BH 1974/8. sz. 349.) 962. Több alperesnek ugyanazért a követelésért való — egymástól kölcsönösen függő — perlése és csak az egyik alperes marasztalása esetén a felperes a többi alperessel szemben sem tekinthető pervesztesnek, s így nem köteles illetéket fizetni [Pp. 25. § (3) bek., 369. §, 11/1966. (VI. 29.) PM sz. r. 119/A. § (1) bek. b) pont]. A felperes megrendelő az I. r. alperes szállítóval szállítási szerződést kötött, amely szerint a teljesítés helye a rendeltetési vasútállomás volt. Az I. r. alperes által a felperes részére vasúti fuvarozásra feladott küldeményt a rendeltetési állomáson a II. r. alperes szállítmányozó vette át, majd azt a felperes telepére továbbította. A fuvarlevéllel feladott és a vasúti kocsiban fuvarozott 2800 db 10 cm-es válaszfaltéglából a rendeltetési állomáson felvett kiszolgáltatás utáni kár jegyzőkönyv, valamint a tanácsi megbízottal felvett jegyzőkönyv adatai szerint 656 db válaszfaltégla törött volt. Sem az I., sem a II. r. alperes a felperes kártérítési igényét nem ismerte el, ezért a felperes keresetet indított és az I. r., illetve a II. r. alperest vagylagosan kártérítés és járulékainak a megfizetésére kérte kötelezni. A bíróság a II. r. alperest a kereseti követelés megfizetésére kötelezte, az I. r. alperessel szemben pedig a keresetet elutasította és a felperest, valamint a II. r. alperest külön-külön eljárási illetékben marasztalta. A felperes az első fokú ítéletnek az őt eljárási illetékben marasztaló része ellen fellebbezett. A Legfelsőbb Bíróság határozata szerint a felperes egy keresetlevélben foglaltan az I. r. alperessel szemben szállítási, a II. r. alperessel szemben pedig szállítmányozási szerződés megszegéséből eredő igényen alapuló két követelést érvényesített, valójában tehát két pert indított. Az első fokú bíróság ezek szerint a perben mindkét alperessel szemben két „különálló" jogviszonyból eredő követelést bírált el. A Pp. 369. §-a szerint a pertárgy értékét — amely a 11/1966. (VI. 29.) PM számú rendelet 119/A. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint az illeték alapja is, szerződésenként és az egyetemleges kötelezettséget kivéve — felenként külön-külön kell figyelembe venni. A Pp. 25. §-ának (3) bekezdése értelmében, ha a felperes ugyanabban a keresetlevélben egy vagy több alperes elleni követeléseit érvényesíti, a pertárgy értékének megállapításánál az összes követelést össze kell adni. Az ítélet indokolása szerint „a vagylagos perlés" a valóságos helyzettel szemben a két különálló pert nem teszi egyetlen perré, és az első fokú bíróság 738