Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

mind a két jogviszonyt, illetve mind a két pert érdemben elbírálta. Annak folytán, hogy az első fokú bíróság a felperes keresetét az I. r. alperessel szemben elutasította és a felperes követelésének a megfizetésére a II. r. al­perest kötelezte, a felperes az I. r. alperessel szemben pervesztes, a II. r. al­peressel szemben pedig pernyertes lett, és ehhez igazodva az illetékkövet­kezményeket mindkét per alapján külön-külön kell viselni. A fentiek alap­ján a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a fellebbezéssel táma­dott részében helyben hagyta. — Az ítéletek ellen benyújtott törvényességi óvás alapos. Az első fokú ítélet a megfellebbezett részében és az azt helyben hagyó másodfokú ítélet törvénysértő. Megállapítható, hogy a felperes a kereset­levélben egyetlen és nem több követelést érvényesített az alperesekkel szemben, s ezen az sem változtat, hogy nevezettek vagy valamelyikük mi­lyen — illetve egymástól eltérő — jogviszonyból eredően vált adóssá. A bí­róság a peres eljárásban nem két perben döntött, hanem a bizonyítás ered­ményeképpen megállapított tényállás alapján, és annak megfelelően azt az alperest marasztalta, amelyikkel szemben a felperes kereseti követelését alaposnak találta. A tárgyalt esetnek az a jellegzetessége, hogy azonos perbeli oldalon több kereset van ugyan, de az egyes keresetek egymástól kölcsönösen függnek, illetve egymást kölcsönösen kizárják és egyidejű létezésük csak átmeneti jellegű, kielégítést végső soron csupán egyikük nyer. A fentieknek megfelelően az első és másodfokú bíróság tévedett abban is, hogy a jelen perben — mert több alperes van — a per tárgyának értékét, amely az illeték alapja is, a Pp. 25. §-ának (3) bekezdése és a Pp. 369. §-ában foglalt jogszabály alkalmazásával kell megállapítani. A Pp. 25. §-ának (3) bekezdése szerint a pertárgy értékének megállapításánál az összes kö­vetelést akkor kell összeadni, ha a felperes ugyanabban a keresetlevélben egy vagy több alperes ellen érvényesít több követelést. A Pp. 369. §-ában foglaltak azért nem ellentétesek a fentiekkel, mert — az előbbiekre tekin­tettel — a pertárgy értékét nem több, hanem egy szerződés (egy igény) fi­gyelembevételével kell megállapítani. A fentiekből következik, hogy az első és másodfokú bíróság tévesen álla­pította meg azt, hogy a felperes az I. r. alperessel szemben pervesztes lett. Több alperesnek ugyanazon követelésért való perlése esetében a felperes a marasztalt alperessel szemben pernyertes lett, a többi alperessel szemben pedig keresete tárgytalanná vált, ami nem jelent és nem eredményez a fel­peresre nézve pervesztést. A perben tehát illetékfizetésre egyedül marasz­talt II. r. alperes lett volna kötelezhető. A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a megyei bíróság ítéletének a felperest eljárási illetékben marasztaló rendelkezését megváltoztatta és a felperest az eljárási illeték fizetésének kötelezettsége alól mentesítette. (Eln. Tan. G. törv. 31 825/1974. sz., BH 1975/3. sz. 147.) 963. Ha a perben a felperes a keresettől azért áll el, mert az alperes a követelést időközben kifizette, az eljárási illetéket az alperes mint a perre okot adó fél viseli [Pp. 157. § e) pont,-l/1973. (I. 24.) IM sz. r. 16. § (2) bek., 34/1967. (XII. 24.) PM sz. r. 10. §]. 739

Next

/
Thumbnails
Contents