Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)
a beszámítási kifogásnak ezt meghaladó része tekintetében a bíróság tévesen hozott megállapító határozatot. Az egyéb megállapító rendelkezései is feleslegesek voltak; a teljes keresetet el kellett volna utasítania. A fellebbezés tehát csak a 10 548 forintra vonatkozó rendelkezés tekintetében volt alapos, ezt meghaladóan azonban nem. A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta. A Legfelsőbb Bíróság észlelte azt is, hogy az első fokú bíróság tévesen állapította meg az első fokú eljárási illeték összegét, ezért azt helyesbíteni kellett. A fellebbezés az alperes teljes összegű marasztalására irányult, s minthogy ilyen értelemben alaptalan volt, a fellebbezési eljárás illetékét teljes egészében a felperes viseli. (Legf. Bír. Gf. VII. 32 552/1974. sz., BH 1975/7. sz. 330.) 937. a) A szocialista szervezetek egymás közötöti pereiben — a Pp. 51. §-ának a) pontja alá eső egységes pertársaság kivételével — nem szocialista szervezet és állampolgár félként nem vehet részt. b) A szocialista szervezetek egymás közötti pere nem szocialista szervezet vagy állampolgár perével — az előbb említett kivételtől eltekintve — összefüggés, a perbeli követelésnek ugyanabból a jogviszonyból vagy hasonló ténybeli és jogi alapból származása esetén sem tárgyalható együtt, illetőleg nem egyesíthető. c) Ha szocialista szervezet és más fél között a Pp. 51. §-ának a) pontja alapján egységes pertársaság keletkezik, az eljárásra a Pp. általános szabályai az irányadók. PKT—GKT 3/1974. sz., BH 1974/6. sz. — L. 872. sorszám alatt.) 938. A perbehívás közlésének elmulasztása az első fokú eljárás olyan lényeges szabályának megsértése, amely az ítélet hatályon kívül helyezését vonhatja maga után [Pp. 54. § (2) bek., 59., 394. §]. Az alperes autószerviz szövetkezet a felperessel kötött szerződés alapján Zsiguli típusú gépkocsik ún. „0" revízióját végezte. Eközben két gépkocsit megrongált, majd kijavítva anélkül adta ki a vevőknek, hogy azokat a gépkocsik javított állapotáról tájékoztatta volna. Az egyik gépkocsi karosszériája és fényezése mindkét oldalon megsérült, és a javítás nem volt megfelelő. A másik gépkocsi ennél is súlyosabban megsérült, s a vevő reklamációja alapján tett megállapítás szerint a javítás után is hibás maradt. Kormányösszekötő rudazata, segédalváza stb. erősen deformálódott, a gépkocsi alváza elcsavarodott, úttartása rossz, a gépkocsi közlekedésbiztonsági szempontból nem megfelelő. A felperes emiatt utóbb a gépkocsikat kicserélte és a sérült járműveket leszállított áron értékesítette. Emiatt 35 000 Ft kára keletkezett és az alperest ennek az összegnek és kamatainak megfizetésére kérte kötelezni. Az első fokon eljárt bíróság az alperest 4000 Ft megfizetésére kötelezte, a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, amelyben az alperesnek a teljes kereseti követelésben való marasztalását kérte. Előadta, hogy az értékesített gépkocsik tekintetében az első fokú bíróság ítéletét a megfelelő terjedelmű bizonyítás lefolytatása nélkül hozta, amennyiben saját becslése alapján állapította meg az értékcsökkenés mértékét. Előadása szerint e tekintetben nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a sérült gépkocsi érté723