Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

szerint a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését — ha jogszabály kivételt nem tesz — a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal a tartozásába beszámíthatja. A beszámítás tehát a fél nyilatkozatával történik. Önként értetődik azonban, hogy abban az esetben, ha a másik fél az ellenkövetelés fennállását vagy beszámíthatóságát vitássá teszi, a bíróság dönt. A Pp. 147. §-ának (1) bekezdése — egyebek között — kimondja, hogy az alperes az első fokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig a felperes ellen viszontkeresetet indíthat, ha az így érvényesíteni kívánt követelése a felperes követelésével azonos vagy azzal összefüggő jogviszonyból származik, azzal összefügg, vagy ha a viszontkereset tárgyául szolgáló követelés a felperes követelésével szemben beszámításra alkalmas. A viszontkereset indításának egyik esete tehát az, amikor a viszontkereseti követelés a kereseti követeléssel szemben beszámításra alkalmas, vagyis a felperessel szemben áll fenn, a felperes követelésével egynemű és lejárt. Az ellenkövetelés érvényesítése azonban nemcsak viszontkereset útján lehetséges, hanem védekezésként — ún. beszámítási kifogással — is. Bizonyos korlátok között az alperestől függ, hogy viszontkeresettél vagy beszámítási kifogással kívánja-e követelését érvényesíteni. Korlátozást jelent pl. az, hogy csak a felperesi követelést meg nem haladó összegű ellenkövetelést lehet beszámítani. Ha az ellenkövetelés a követelést meghaladja, akkor — legalábbis a követelést meghaladó rész tekintetében — csak viszontkeresetet lehet indítani. A Ptk. 297. §-a is meghatároz olyan eseteket, amikor beszámításnak nincs helye. A két intézményhez más-más következmények fűződnek, így pl. a beszámítási kifogás nem jelent új eljárást, a viszontkereset folytán azonban lényegileg egy eljárásban egyesített két ügy keletkezik. A beszámítási kifogás — helytállósága esetén — csak a felperes keresetének teljes vagy részbeni elutasítását eredményezheti, a viszontkereset azonban a felperes marasztalását is. Jelentősége lehet a két intézmény különbözőségének a Ptk. 297. §-a (2) bekezdésének alkalmazásában is. Eszerint ugyanis a jogosult az elévült követelését beszámíthatja abban az esetben, ha az elévülés az ellenkövetelés keletkezésekor még nem következett be. Ilyen követelést azonban viszontkeresettél nem lehet érvényesíteni. A fellebbezési eljárásban viszontkereset indításának nincs helye. Beszámítási kifogás támasztását azonban ilyen esetben is megengedettnek kell tekinteni. A két jogintézmény különbözősége ellenére méltánytalan eredményre vezetne, ha a bíróság az alperes viszontkeresetének elutasítása esetén nem volna figyelemmel arra, hogy az alperes részéről beszámítási kifogásnak is helye lett volna. A Pp. 147. §-ának említett rendelkezéséből is, amely a viszontkeresettél kapcsolatban a beszámítási lehetőségre utal, azt a következtetést lehet levonni, hogy a szóban levő két intézményt helytelen volna egymástól élesen elkülöníteni. Mindezekre tekintettel a bíróság akkor jár el helyesen, ha olyan esetben, amikor az alperesi ellenkövetelés viszontkeresettél már nem, de beszámítási kifogás útján még érvényesíthető, és az eset körülményeiből más nem következik, a viszontkeresettél a beszámítási kifogást is előterjesztettnek tekinti, és a kérelmet ennek megfelelően bírálja el. 720