Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

A Pp. 255. §-ának (2) bekezdése a pernek szünetelés folytán bekövetkező megszűnésével kapcsolatban a 137. §-ra utal, ez azonban az első fokú eljárás során bekövetkező szünetelés szabályaira való utalást jelent. A gazdasági perekben ebben a vonatkozásban viszont — a már kifejtettek szerint — az első fokú eljárás szünetelésére nem a Pp. 137. §-ában foglalt általános szabályok, hanem a 381. § eltérő külön szabályai az irányadók. A gazdasági perekben tehát sem az első fokú, sem pedig a fellebbezési eljárásban nem érvényesülhet a Pp. 137. §-ának (3) bekezdésében foglalt az a szabály, hogy a per egyévi szünetelés után szűnik meg. A 381. § (2) bekezdése ugyanis kimondja, hogy hathónapi szünetelés után a per megszűnik. (GKT 5/1974. sz., BH 1975/1. sz.) 11. VISZONTKERESET — EGYESÍTÉS — PERBEVONÁS (PERBEHÍVÁS) 933. a) Gazdasági perben, ha a bíróság a keresetnek és a viszontkeresetnek is helyt ad, a fizetések egyszerűsítése érdekében csak a különbözeti összeg megfizetésére kötelezheti azt a felet, amelyiknek a tartozása nagyobb öszszegű. b) Az eset körülményeitől függően a viszontkeresettél a beszámítási kifogást is előterjesztettnek kell tekinteni, ha az ellenkövetelés viszontkeresettél már nem, de beszámítási kifogás útján még érvényesíthető. a) Viszontkereset esetén gyakran előfordul, hogy a bíróság mind a felperes keresetének, mind az alperes viszontkeresetének helyt ad. A 37/1967. (X. 12.) Korm. számú rendelet 2. §-ának (1) bekezdése szerint a gazdálkodó szerv pénzeszközeit — a készpénzben teljesíthető fizetések céljára szolgáló pénzeszközök kivételével — a bankszámlaszerződés alapján részére nyitott bankszámlán köteles tartani. A rendelkezés célja az, hogy az egyes gazdálkodó szervezetek pénzeszközei a lehetőség szerint mindig a bankszámláján legyenek, azokat onnan feleslegesen ne vigyék el. Az említett rendelet 3. §-a pedig a pénzforgalmi követelményeknek (forgási sebesség növelése, gazdaságosság célszerűsége stb.) megfelelően úgy rendelkezik, hogy a gazdálkodó szervezet fizetéseit alapvetően a bankszámlák között történő elszámolások rendszerében teljesíti. Nem felelne meg ennek a célnak, ha a bírósági határozat a gazdálkodó szerveket — viszontkereset esetén — követeléseik erejéig egymás irányába külön-külön tényleges fizetésre kötelezné. Itt ugyanis a marasztalásuknak megfelelő pénzösszegeket mindegyiknek a bankszámlájáról teljes összegben kellene a másikéra átvinni. Az ilyen „keresztbefizetések" elkerülése és ezáltal a pénzforgalom egyszerűsítése végett a helyes és az előbb említett jogszabálynak is megfelelő elintézés az, hogy a bíróság a kereseti követelés és a viszontkeresettél érvényesített ellenkövetelés megítélése esetén csak azt a felet kötelezi tényleges fizetésre, amelyiknek a tartozása nagyobb összegű. Az illetékfizetési kötelezettséget azonban természetesen ilyen esetben is — a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően — mind a két fél terhére külön-külön meg kell állapítani. b) Felmerült az a kérdés is, vajon a viszontkeresetet lehet-e beszámítási kifogásnak tekinteni, s a bíróság, ha az ellenkövetelés beszámíthatóságát megállapítja, a határozatban miként rendelkezzék. A beszámítás polgári jogi intézmény. A Ptk. 296. §-ának (1) bekezdése 719