Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

a rendelkezésre álló és az esetleg hivatalból még beszerzendő adatok alapján elbírálhatónak tartja, határozatot hoz, ellenkező esetben az ügyet tárgyalásra tűzi ki. Ez a rendelkezés tehát lehetővé teszi az egyik (tárgyaláson kívüli) eljárási módról a másikra (a tárgyalásra) való áttérést. A tárgyalásra vonatkozó szabályokat tartalmazó 377—380. §-ok a tárgyaláson kívüli eljárásra való áttérést külön nem szabályozzák, illetve ilyenről nem tesznek említést. A helyes értelmezés szerint azonban az erre vonatkozó szabályozás hiányát nem lehet kizárásként felfogni. A jogszabály ugyanis más külön eljárásban, ahol ezt az áttérést ki kívánta zárni, erről külön rendelkezett. Az államigazgatási határozat megtámadása iránti perben például a Pp. 333. §-a szintén megengedi a ténybeli és jogi megítélés szempontjából egyszerű ügyek tárgyaláson kívüli elintézését. Ha viszont a bíróság az ügyet tárgyaláson bírálja el, illetőleg tárgyalás kitűzését rendelte el, ezt követően az ügy tárgyaláson kívül nem bírálható el [333. § (2) bek.]. Ilyen tiltó rendelkezést a gazdasági perekre vonatkozó szabályok nem tartalmaznak. Tiltó rendelkezés hiányában az olyan értelmezést, amely a tárgyaláson kívüli eljárási módra való áttérést lehetővé teszi, a Pp. ötödik részéhez fűzött miniszteri indokolás is alátámasztja. Ez ugyanis utal arra, hogy a szocialista szervezetek pereire vonatkozó — a polgári perrendtartáson belül önálló részbe foglalt — szabályozás megtartja mindazokat a bevált szabályokat, amelyek a szocialista szervezetek jogvitáinak elbírálását korábban a gazdasági döntőbizottsági eljárásban is jól szolgálták. A gazdasági döntőbizottsági eljárásban gyakorlat volt a tárgyalás eredménye folytán ténybeli és jogi megítélés szempontjából egyszerűnek minősülő ügy újabb tárgyalás kitűzése nélkül, tárgyaláson kívüli elbírálása. Az indokolás leszögezte azt is, hogy az ötödik részben nem szabályozott kérdésekben a polgári perrendtartásnak azok az általános szabályai az irányadók, amelyek összhangban vannak a gazdasági perek gyors és szakszerű elbírálásával. Ez az értelmezés áll összhangban a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 14/1973. számú — a jogalkalmazási jogpolitikai irányelvekről szóló — határozatának 4. pontjában megfogalmazott azzal az elvvel, amely szerint a jogalkalmazási eljárást gyorsítani és egyszerűsíteni kell. A tárgyaláson kívüli elintézésre való áttérés azonban nem érheti a feleket váratlanul, ezért a bíróságnak figyelmeztetnie kell a feleket arra, hogy az ügyben nem tűz ki újabb tárgyalást, hanem a továbbiakban — a Pp. 376. §-a szerint — tárgyalás kitűzése nélkül jár el és határoz. A kifejtettek értelemszerűen irányadóak a gazdasági perekben előterjesztett fellebbezések elbírálására is. E vonatkozásban a Pp. 387. §-ának (1) t>ekezdése — az indokolásból kitűnően a rugalmasság érdekében — eleve a másodfokú bíróság eljáró tanácsának elnökére bízza az egyszerű megítélésű vagy kisebb jelentőségű ügyben a fellebbezés tárgyaláson kívül történő elintézésének elrendelését. A jogszabály szerint ebben az esetben a 256/B. §-ának rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni. A gazdasági perek első fokú elbírálására vonatkozó szabályok értelmezésével összhangban a fellebbezés tárgyaláson kívüli elintézése megfelelő esetben elrendelhető a fellebbezési tárgyalást követően is. (GKT 107/1973. sz., BH 1974/1. sz.) 707