Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

alperes alaptalanul mutatta ki és emelte le a vízdíjpótlékot a felperes egyszámlájáról. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett és megismételve korábbi perbeli álláspontját, a felperes keresetének az elutasítását kérte. A megyei bíróság az első fokú ítéletet — eltérő indokolással — helyben hagyta. Megállapította, hogy a felperes nem tekinthető nagyfogyasztónak. Az R helyes értelmezése szerint ugyanis valamely ipari fogyasztó csak akkor minősül nagyfogyasztónak, ha vízfelhasználása havonként rendszeresen vagy legalább sűrűn visszatérően meghaladja az R. 1. §-a (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott keretet. A keretnek két évet meghaladó időben történt egyszeri túllépése önmagában még nem teszi a felperest nagyfogyasztóvá, ezért vele szemben nem állanak fenn az R 7. §-ában megállapított pótlék felszámításának jogszabályi feltételei. A járásbíróság ítéletére is kiterjedően a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján emelt törvényességi óvás alapos. Mind az első, mind a másodfokú bíróság a hatásköri szabályok megsértésével hozta meg — az érdemben sem megalapozott — határozatát. A jelen esetben a Pp. 365. §-ának (1) bekezdése alá eső olyan gazdasági perről van szó, amelynek elbírálása a Pp. 366. §-ának (1) bekezdése értelmében a megyei bíróság hatáskörébe tartozik. A Pp. 366. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint bár a járásbíróság hatáskörébe tartoznak a közüzemek (villamos-, víz-, gázművek stb.) nem közvetlenül a termelés céljára biztosított szolgáltatásaiért járó díjak iránt indított perek, ez a rendelkezés azonban nem alkalmazható, mert a kereset termelés céljára szolgáltatott víz ellenértékére vonatkozik. Ezért az első fokú bíróságnak meg kellett volna állapítania hatáskörének hiányát. A másodfokú ítélet pedig azért törvénysértő, mert a megyei bíróság egyrészt nem vette figyelembe az első fokú bíróság hatáskörének a hiányát, másrészt pedig a felperes csatlakozó fellebbezését érdemben elbírálta, holott gazdasági perben a Pp. 387. §-ának (3) bekezdése értelmében csatlakozó fellebbezésnek nincs helye. Ezért a Legfelsőbb Bíróság mind az első fokú, mind a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a megyei bíróságot a per újratárgyalására és új határozat hozatalára utasította. (G. törv. III. 32 597/1974. sz., BH 1975/12. sz. 575.) 903. Háromszázezer forintot meg nem haladó kocsiálláspénz visszatérítése iránti kereset elbírálása a fuvarozó székhelye szerint illetékes járásbíróság hatáskörébe tartozik abban az esetben is, ha nemzetközi fuvarozási szerződéssel van kapcsolatban [Pp. 45. § (1) bek., 366. § (2) bek. d) pont, 237. § d) pont, 3/1960. (V. 13.) KPM sz. r.-tel közzétett Vasúti Árufuvarozás Szabályzata (VÁSZ) 34. cikk 2. §, Magyar Vasúti Árudíjszabás II. rész XXI. fejezet 4. pont]. A felperes keresetében az alperes MÁV-ot 44 064 Ft és kamatai megfizetésére kérte kötelezni azon az alapon, hogy az alperes által felszámított kocsiálláspénz neki visszajár. A tényállás szerint a fuvarozásra, amelynek során a kocsiálláspénz felmerült, a 114 058/1966.1. 8/9. (KK 25.) sz. hirdetménnyel közzétett SZMGSZ szabályai az irányadók. Az 1972. december 31. napjáig be nem fejezett ügyet a Pesti Központi Kerületi Bíróság a 7/1972. (XI. 28.) IM sz. rendelet 17. §-ának (1) bekezdése, 695