Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

tosítóra való átszállása után is megőrzi a szerződésen kívül okozott kár megtérítésére irányuló követelés jellegét. A károkozó a törvényi engedmény alapján a biztosítóval kerül jogviszonyba, a szerződésen kívül okozott kár megtérítéséért fennálló felelőssége azonban ezzel nem változik át szerződésszegéssel okozott kár megtérítéséért fennálló felelősséggé. Ennélfogva a hatáskör kérdésének eldöntésénél abból kell kiindulni, hogy az alperes által a károsult mezőgazdasági termelőszövetkezetnek okozott kár szerződésen kívül keletkezett, és hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezet eredeti — bár utóbb törvényi engedmény folytán a felperesre átszállott és általa keresettel érvényesített — követelése is szerződésen kívül okozott kár megtérítésére irányul. A szerződésen kívül okozott kár megtérítése iránt indított — háromszázezer forintot meg nem haladó pertárgy-értékű — perek a Pp. 366. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint a járásbíróság hatáskörébe tartoznak, a járásbíróság tehát jogosult volt a felperes keresetének elbírálására. A Legfelsőbb Bíróság a fentiek alapján a törvényességi óvásnak helyt adott, a megyei bíróság másodfokú végzését hatályon kívül helyezte és a megyei bíróságot a felperes fellebbezésének érdemi elbírálására utasította. (G. törv. II. 32 151/1973. sz., BH 1974/5. sz. 225.) 902. A szolgáltatóház vízhasználata közvetlenül a termelés céljára szolgál, ennek díja iránt indított gazdasági per a megyei bíróság hatáskörébe tartozik. — Gazdasági perben csatlakozó fellebbezésnek nincs helye [Pp. 366. § (1) bek., (2) bek., c) pont, 387. § (3) bek., 3/1970. (XII. 18.) OVM—ÁH sz. rendelkezés 1. § (1) bek. c) pont]. A felperes a járásbírósághoz benyújtott keresetében előadta, hogy egy szolgáltatóház, amelyben egy vízóra van felszerelve, öt szövetkezet tulajdonában van és ő — mint a társtulajdonosok egyike — látja el az épület üzemeltetésének a feladatait. Ebben a minőségben áll jogviszonyban évek óta az alperes vízmű-vállalattal. Az alperes a szolgáltatóház vízdíját a felperesnek számlázta, aki azt a tulajdonostársak között — az általuk használt területek arányában — megosztotta. Az épületben levő üzemek, üzletek együttes vízfogyasztása havi átlagban 1971-ben 240 m3-t, 1972-ben 287 m3-t tett ki. Az alperes ennek ellenére 1973. februárjában a szolgáltatóháznál 1276 m3, a felperes egyéb felhasználási helyein pedig 213 m3, összesen 1489 m3 vízdíjat számlázott a felperesnek. Ebből a 750 m3-t meghaladó fogyasztás után — a 3/1970. (XII. 18.) OVM—ÁH sz. együttes rendelkezés (a továbbiakban: R) alapján — 103 460 Ft pótlékot állapított meg és emelt le a felperes egyszámlájáról. A felperes ennek az összegnek a visszafizetésére és kamatának a megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott az R. 1. §-a (1) bekezdésének c) pontjára, amely szerint a felperes csak 750 m3 vizet fogyaszthatott pótlékmentesen. Az első fokon eljárt járásbíróság bizonyítást folytatott le, és ennek eredményeként az alperest a kereset szerint marasztalta. Az ítélet indokolása szerint a szolgáltatóház társtulajdonosainak az épületben működő egyes üzemegységei, mint önálló jogi személyek külön-külön jogosultak voltak az R. 1. §-a (1) bekezdésének c) pontjában megállapított pótlékmentes keret felhasználására. Minthogy ilyen számítás mellett a szolgáltatóház 1973. február havi vízfogyasztása a pótlékmentes kontingenst nem haladta meg, az 694