Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

rik el. A szerződéskötési kötelezettség alanyi és tárgyi körét a jogszabályok általában egy évre szóló hatállyal határozzák meg. Ezért szerződési ügyekben kérdéses, hogy a szerződéskötési kötelezettségnek mely időpontban kell fennállnia. A szerződés létrehozására irányuló pereket illetően nyilvánvaló, hogy a fél a szerződés megkötésére irányuló keresetét csak akkor terjesztheti elő, és a bíróság a szerződést csak az esetben hozhatja létre, ha a szerződéskötési kötelezettség fennáll. A Ptk. 403. §-a értelmében a bíróság a jogszabályokban megállapított hatáskörének keretei között a tervszerződéseket népgazdasági érdekből módosíthatja, megszüntetheti vagy felbonthatja. A szerződés létrejöttét követő esetleges további szerződési viták bírósági útra tartozásának kérdését illetően a vállalatok vállalkozási szerződéseiről szóló 44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. rendelet 34. §-a akként rendelkezik, hogy ha a vállalkozó a szerződés megkötésére köteles volt, a vita eldöntésére hatáskörrel rendelkező bíróság a létrejött szerződést a népgazdaság érdekében módosíthatja, megszüntetheti, felbonthatja vagy hatályában fenntarthatja. E rendelkezés alapján a szocialista szervezetek közötti vállalkozási szerződések körében az a gyakorlat alakult ki, hogy a szerződéskötési kötelezettség alapján létrejött szerződések módosítás, felbontása, megszüntetése tárgyában keletkezett viták előterjesztéséhez nem szükséges a felek külön alávetési megállapodása, mert az említett rendelet a bíróság eljárási jogosultságát a szerződés megkötésének idején fennállott helyzetre alapozza. A szállítási szerződésekről szóló — az előbb említett jogszabálynál korábban kiadott — 10/1960. (II. 14.) Korm. sz. rendelet ilyen kifejezett rendelkezést nem tartalmaz arra az esetre, ha a szállító a szerződés megkötésére korábban köteles volt. E rendelet 24. §-a szerint a szerződéskötési kötelezettség körében a bíróság a népgazdaság érdekében a szerződést módosíthatja, megszüntetheti, felbonthatja vagy fenntarthatja. Kérdéses tehát, hogy szélesebb körben alkalmazható-e az az elv, amely a vállalkozási szerződésre vonatkozó jogszabályban kifejezésre jut. A szerződéskötési kötelezettségre vonatkozó rendelkezések a piaci egyensúlyhiányból eredő egyes hátrányok csökkentését, illetve kiküszöbölését, valamint más alapvető népgazdasági érdekek védelmét célozzák. Az ilyen jellegű preferenciák céljukat általában akkor tölthetik be, ha a szerződések szerepének betöltéséig fennállnak. Ez az értelmezés felel meg mindkét fél érdekének is, mert így a szerződésben vállalt kötelezettségek tartalma az adott lehetőségek és a felek — esetleg módosult — érdekei szerint alakítható. Ezért a szerződéskötési kötelezettség szempontjából nem indokolt különbséget tenni a szocialista szervezetek között létrejött vállalkozási, szállítási és egyéb szerződések között. A tervszerződések körének egészére helyes tehát az a következtetés, hogy ha a szerződéskötési kötelezettség a szerződés létrejöttekor fennállottba szerződés teljes létszakasza alatt keletkező szerződési vitában (ügyben) a perre egyébként hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság a felek külön alávetési megállapodása hiányában eljárhat. (GKT 97/1973. sz.* BH 1973/10. sz.) * Módosította a GKT 3/1978. sz. állásfoglalás, BH 1978/6. sz. 681