Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

latkozatot, amely a szerződés értékaránytalansága címén való megtámadásának minősülne, és ezen időn belül nem történt ilyen megtámadás a perben részt vevő ügyészség részéről sem. Mivel pedig a megtámadásra nyitva álló határidőn belül sem a felperes, sem a perben fellépő ügyész nem tett olyan nyilatkozatot, amely a szerződés megtámadásaként lenne értékelhető, a Legfelsőbb Bíróság szerint a szerződés módosítására akkor sem kerülhetne sor, ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között valóban fennállana a feltűnő aránytalanság. A Legfelsőbb Bíróság tehát a felperes keresetét nem találta alaposnak sem az állatszavatossági szabályok (Ptk. 383—385. §), sem az általános kellékszavatossági szabályoknak a csalárdságra vonatkozó rendelkezései [Ptk. 307. § (2) bek.], sem pedig a Ptk-nak a szolgáltatások feltűnő értékkülönbségével kapcsolatos rendelkezése [201. § (2) bek.] alapján, ezért a keresetet elutasította. Mivel pedig a perben nem volt vitás, hogy a felperes az adásvételi szerződés alapján még 665 202 Ft vételárral hátralékban van, az alperes viszontkeresete alapján a felperest ennek az összegnek a megfizetésére kötelezte. A fellebbezési bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. szabályai szerint a megtámadást egy éven belül írásban kell a másik féllel közölni, majd a közlés eredménytelensége esetében haladéktalanul a bíróság előtt érvényesíteni [236. § (1) bek.]. A felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága esetében a megtámadási határidő megkezdődik a sérelmet szenvedő fél teljesítésekor, illetőleg ha ő a teljesítéskor kényszerhelyzetben volt, ennek megszűntekor [236. § (2) bek. c) pont]. A perben rendelkezésre álló adatok szerint a felperes 1970. július 29-én teljesített és a feltűnően nagy értékkülönbség fennállásáról 1970. szeptemberében értesülhetett, amikor tudomására jutott az állatok fertőzöttsége. Annak figyelembevételével, hogy a megtámadási határidőre az elévülés nyugvásának és megszakadásának szabályai megfelelően irányadók [Ptk. 236. § (3) bek.], a Legfelsőbb Bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes a megtámadásra nyitva álló határidőn belül nem tett olyan nyilatkozatot, amely a szerződés megtámadásaként lenne értékelhető. A felperes megtámadó nyilatkozat tétele nélkül csak a perben 1972. április 26-án előterjesztett módosított keresetében kérte a szerződés érvénytelenségének a megállapítását a szolgáltatások feltűnő aránytalansága miatt. A felperes tehát a Ptk. 236. §-ának (1) bekezdésében megszabott határidőn belül megtámadási jogával nem élt. A (3) bekezdés szerint azonban a megtámadásra jogosult a szerződésből eredő követeléssel szemben megtámadási jogát kifogás útján akkor is érvényesítheti, ha a megtámadási határidő már eltelt. E szerint a megtámadási jognak kifogás útján való érvényesíthetősége a megtámadási határidő eltelte esetére — időbeli korlátozás nélkül — kivételes megtámadási lehetőséget biztosít. Az adott esetben a felperes keresetével szemben az alperes viszontkeresetet terjesztett elő, melyben a felperest a szerződésből eredő vételárhátralék megfizetésére kérte kötelezni. A felperesnek a megtámadási határidőn túl a szolgáltatások feltűnő aránytalansága címén előterjesztett keresete a viszontkereset vonatkozásában azonos elbírálás alá esik a megtámadási jognak kifogással történő érvényesítésével, mert az tartalmából folyóan egyszersmind védekezés is a viszontkeresettél szemben. Ez okból — határidőre tekintet nélkül — nem volt akadálya annak, hogy a bíróság 61