Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

lezett, hogy lakóházaiban védőkorlátot építsen, majd miután a határozatnak nem tett eleget, e munkálatokat az alperes városgazdálkodási vállalattal elvégeztette és ezért annak 28 444 Ft-ot fizetett. Ezt követően a kifizetett vállalkozási díjnak a megtérítése iránt a felperes lakóközösség ellen pert indított. A bíróság a lakóközösséget csak 12 958 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte, a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. A felperes ilyen előzmények után a különbözetnek megfelelő 15 486 Ft visszatérítése és a kamatok iránt az alperes ellen keresetet indított. A gazdasági döntőbizottság az alperest a kereseti kérelemnek megfelelően marasztalta. A határozat indokolásának lényege az, hogy a felperes keresetét — tartalmi elemei alapján helyesen a szerződés megtámadásaként kell értelmezni. Az a tény pedig, hogy az alperes 15 486 Ft-ot jogosulatlanul számlázott, már a járásbírósági eljárásban a szakértő véleménye alapján megállapítást nyert. Az alperes a korábbi eljárásban beavatkozóként részt vett, érdemi nyilatkozatokat tett, és a bíróság ezek ismeretében hozott ítéletet. Az indokolás szerint a gazdasági döntőbizottság az alperest a Ptk. 201. §-a (2) bekezdésének, illetve a 236. §-a (1) és (2) bekezdésének, éspedig az utóbbi a) és c) pontjainak alkalmazásával marasztalta. A gazdasági döntőbizottság határozata ellen az alperes fellebbezést nyújtott be, amelyben a kereset elutasítását kérte. Előadása szerint az általa felszámított építési költségek reálisak. Az életveszélyre tekintettel a baleset-elhárítást célzó munkákat soron kívül, munkaerő-átcsoportosítással, túlórázással, a sürgősség miatt pedig az egész munkát csak lakatos szakmunkásokkal tudta elvégeztetni. A maximált árforma mellett is jogában állott a közvetlen költségeket felszámítani. Módjában lett volna sürgősségi pótlék és „akadályoztatás" felszámítására is, de ezt azért mellőzte, mert a sürgősséget, valamint az akadályoztatást a szolgáltatás tárgyának árképzésénél a közvetlen munkabér-rovatban figyelembe vette. Előadása szerint a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás meghatározása között feltűnő aránytalanság nincs, s megtévesztő magatartást sem tanúsított. A fellebbezés nem alapos, ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú határozatot helyben hagyta. Az első fokú határozat azonban helyesbítésre szorul, mert az indokolás szerint a Ptk. 236. §-a (2) bekezdésének a) pontját is alkalmazni kellett, amely rendelkezés szerint a megtámadási határidő a tévedés, megtévesztés felismerésekor kezdődik. A szerződés sikeres megtámadásának alapja azonban nem a tévedés, megtévesztés [Ptk. 210. § (1), (4) bek.], hanem a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás feltűnő aránytalansága [Ptk. 201. § (2) bek.] volt. A megtámadási határidő ilyen esetben a Ptk. 236. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint a sérelmet szenvedő fél teljesítésekor kezdődik. Az a körülmény, hogy a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között fennálló nagy értékkülönbség csak a járásbíróság előtt megindított perben, a szakértő véleménye és az ennek megfelelő ítélet alapján vált a felperes előtt nyilvánvalóvá, nem indokolja a Ptk. 236. §-a (2) bekezdése a) pontának olyan — a c) pont figyelembevételével történő — kiterjesztő értelmezését, illetve alkalmazását, hogy a megtámadási határidő a feltűnő aránytalanság felismerésekor kezdődik. Erre akkor sem volna lehetőség, ha a felperestől nem lehetett volna elvárni azt a gondosságot, amelyet a korábbi perben annak alperese az összegszerűség, illetve a számla felülvizsgálása tekintetében ta58