Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

biek szerint a megállapodás a felszámítható maximális árat rögzíti és az abban meghatározott módon képezhető ár az, amely a bíróság szerint megfelel az alperes — egyébként általa is elfogadott — gazdagodása mértékének. A közbenső ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, amelyben az alperesnek a kereset szerinti marasztalását kérte. A fellebbezés szerint az első fokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felek nem kötöttek szállítási szerződést, az adásvételi szerződés létrejöttét viszont meg kellett volna állapítania. Az alperes ugyanis a szállítólevelekből és a számlákból az árat ismerte, az árut átvette, ezzel az aktussal az árat elfogadta és az adásvételi szerződés létrejött, utólagos reklamációnak tehát nem lehet helye. A felperes álláspontja szerint a kutatási, fejlesztési szerződés tartalma a meg nem kötött szállítási szerződést nem pótolhatja, ezért nem lehet az 1971. január 14-i kutatási, fejlesztési szerződés irányárait alkalmazni. A felperes előadta azt is, hogy az első fokú bíróság téves megállapításával szemben az áramköri lapoknak nincs maximált ára; az ugyanis a felek között nem volt vitás, hogy a termék szabadáras cikk. A vitatott áramköri lapok a kutatási, fejlesztési szerződés mellékleteiben megjelölt minőségi kategóriák egyikének sem felelnek meg. Szakértő kirendelése azért nem szükséges, mert a felperes kutatóintézet, ezért csak kísérleti gyártásra jogosult, üzemszerű, nagy szériában történő termelésre nincs feljogosítva. A felperes előadta azt is, hogy a felek közös megegyezéssel — ráutaló magatartással — a szállítási szerződés létrehozására irányuló szándékukat adásvételi szerződés kötésére módosították. Az alperes az általa is említett árközlő levél vétele után is adott megrendeléseket, ebből pedig arra kell következtetni, hogy a közölt árakat elfogadta. Az adásvételi szerződés' megkötésekor tehát a felek az árban is megállapodtak. — A fellebbezés alapos. A felek által 1971. január 14-én kötött szerződés célja valójában az volt, hogy a hazai előállítású importált huzalozású lemezek és kártyák mint félkész termékek műszaki színvonalát emeljék, továbbá ezek gyártási technológiáját fejlesszék, a gyártókapacitást növeljék, kutatási, fejlesztő bázist és megfelelő kapacitású termelőüzemet hozzanak létre. A szerződés tárgya ezek szerint kutatási, műszaki fejlesztési feladat megoldása volt- A szerződés szerint az alperes a „kutatási, fejlesztési tevékenység ellátásáért 3 100 000 forint fix fejlesztési díjat" fizetett a felperesnek. A kutatási, fejlesztési szerződés azt a feltételt is tartalmazta, hogy ha a várt eredmény megvalósul, akkor a felek a 10/1966. (II. 14.) Korm. számú rendelet szerint szállítási szerződéseket fognak kötni, és — többek között — az áru árában — az árhatóság közben jötté vei — a szállítási szerződések megkötésekor fognak megállapodni. A felek azonban nem kötöttek szállítási szerződést, ennélfogva az áru árában sem állapodtak meg, következésképpen nem lehet a kutatási, fejlesztési szerződés irányárait alkalmazni. Az adott esetben a felek adásvételi szerződést sem kötöttek, mert a szolgáltatás tárgya szabadáras termék, ezért az árban való megállapodás az adásvételi szerződés lényeges tartalmához tartozik. Ha tehát az ár tekintetében a felek megegyezése hiányzik, az adásvételi szerződés sem jön létre [Ptk. 207. § (2) bek.]. Az ügy elbírálásánál a GK 19. sz. állásfoglalás nyújt eligazítást. Eszerint, ha a szerződés az árban való megegyezés hiánya miatt nem jön létre, de az egyik fél ennek ellenére teljesít, a teljesítést elfogadó fél — amennyiben 55