Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. — A fellebbezés alapos. A felek között létrejött szerződésre az adásvétel szabályait kell alkalmazni. A felek jogviszonya ugyanis a Ptk. 397. §-a alapján nem minősül tervszerződésnek. A Ptk. 382. §-a szerint pedig az állami szervek tervszerződésnek nem minősülő egymás közötti beszerzéseire az adásvétel szabályait kéli alkalmazni. A Ptk. 368. §-a szerint az eladó a vevőt a dolog lényeges tulajdonságairól és a dologgal kapcsolatos fontos körülményekről, különösen a dologra vonatkozó esetleges jogokról és a dologgal kapcsolatos terhekről tájékoztatni köteles. E rendelkezés szerint tehát az 1971. október 8. napján átadott bakelitfejek adásvételének időpontjában [Ptk. 365. § (1) bek.] az alperest tájékoztatási kötelezettség terhelte. Ez a kötelezettség arra is kiterjedt, hogy az alperesnek mint kötelezettnek fel kellett volna hívnia a felperes figyelmét arra, hogy a gyújtótekercsekre 1971. október 1. napján hatályba lépett szabvány rendelkezései szerint az átadásra kerülő bakelitfejek a gyújtótekercsek gyártásánál már nem használhatók fel. A szabvány időközbeni hatálybalépéséről az alperesnek mint értékesítőnek feltétlenül tudnia kellett, annál is inkább, mert a gyártó szakvállalat ő volt. Minthogy a bakelitfejek a szabvány hatálybalépése után már nem voltak felhasználhatók, azok a rendeltetésszerű használatra is alkalmatlanok voltak. A felperes tehát tulajdonképpen nem azt vette meg, amit megvenni szándéka volt. A Ptk. 210. §-ának (1) bekezdése szerint, aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, ha tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette. Bár a felperes kereseti szóhasználata szerint szavatossági elállási igényt érvényesített, kérelme lényegileg hasonló joghatásra irányult, mint a szerződés megtámadása. Mindkét esetben az igény — meghatározott értelemben — a szerződéskötés előtti helyzet visszaállítását célozza. A kereseti kérelem erre irányul. Ennek alapja pedig az a nem vitás tényállás, hogy a felperes az értékesítő vállalat tájékoztatási kötelezettségének elmulasztása miatt alkalmatlan terméket vett meg. Ezért a keresetet a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdésére alapított megtámadási keresetnek lehetett tekinteni és ekként elbírálni, figyelemmel a Pp. 3. §-ának (1) bekezdésére is, amely szerint a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint kell figyelembe venni. A megtámadási határidő a Ptk. 236. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint a tévedés felismerésekor veszi kezdetét, ez pedig 1971. december havában történt, mert a felperes a kutató intézeti vélemény birtokában akkor tévedését már felismerhette. A szerződés megtámadására utaló, illetőleg ekként értelmezhető közlését a felperes az 1972. augusztus 9-én felvett jegyzőkönyvbe foglalta, és miután az erre alapított követelése eredményre nem vezetett, a megtámadásra a Ptk. 236. §-ának (1) bekezdésében megállapított egyéves határidőn belül az alperes ellen keresetet indított. A fentiek alapján megállapítható, hogy a szerződés megtámadásának törvényes előfeltételei fennállottak, mert az adásvételi szerződés létrejöttének és teljesítésének időpontjában [Ptk. 365. § (1) bek.] a bakelitfejek a hatályos szabvány rendelkezései szerint a gyújtótekercsek gyártásához nem voltak felhasználhatók. Az alperes jóhiszeműségének feltételezése esetén is fennáll a megtámadási ok, mert a felek a szerződéskötéskor tévesen 52