Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

egy külkereskedelmi vállalattól 1974. augusztus 22-én, és ezért az előbb említett vállalat mint bizományos csak 32 000 forintot számított fel. Ezt az összeget tekintve a perbeli gép reális forgalmi értékének, a különbözet viszafizetésére vagy az eredeti állapot helyreállítására kérte az alperest kötelezni. Az alperes eladó a kereset elutasítását kérte. Bizonyította, hogy a megbízója magánszemély volt, akinek 48 400 forintot fizetett ki, így nem tekinthető tisztességtelen haszonnak a 12%-nak megfelelő különbözeti 6600 forint. A termék szabadáras, amelyet a kereslet—kínálat határoz meg. Az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperes nem járt el kellő gondossággal: a perbeli szerződés megkötésének idején tudnia kellett volna, hogy a gép a külkereskedelmi vállalattól olcsóbban is beszerezhető. A szerződési ár nem tartalmaz tisztességtelen hasznot. Az előbbivel ellentétes döntés kedvezőtlenül érintené a kereskedelmi vállalatok versenyét: végeredményben oda vezetne, hogy olyan esetekben, amikor az utóbb említett célból egyes vállalatok a vevőiknek árkedvezményt nyújtanak, bírói jogsegélyben részesülhetnének azok a vevők, akik nem ez utóbbi vállalatoktól, hanem a kedvezményt nem nyújtó vállalatoktól vásároltak. Az ítélet ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő. Ebben lényegében megismételte korábbi előadását, de igazolta azt is, hogy az alacsonyabb külkereskedelmi beszerzési árról csak a szerződés megkötése után értesült. A fellebbezés alapos abból a szempontból, hogy az első fokú bíróság tévedett a jogalapot illetően, emiatt a tényállást nem tisztázta megfelelően, és így a megnyugtató érdemi döntés hozatalához szükséges adatok nem állnak rendelkezésre. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az első fokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A külkereskedelmi vállalat bizományos és az alperes eladó különböző beszerzési forrásnak minősülnek, amely körülménynek a perbeli termék forgalmi értéke szempontjából jelentősége lehet, az azonban az eljárás adatai alapján kétségtelenül megállapítható tény, hogy a perbelivel azonos gépet külkereskedelmi beszerzési forrásból 32 000 forintért meg lehetett vásárolni. Ez ugyan nem elegendő és önmagában nem megnyugtató adat a felperes kereseti követelése összegszerűségének pontos meghatározásához, annak a ténynek a megállapításához azonban igen, hogy a gép reális forgalmi értéke a szerződés megkötése idején 32 000 Ft körül lehetett. Ezzel szemben az is tény, hogy a felek az adásvételi szerződést 55 000 forintos vételáron kötötték meg. Következésképpen a szerződésben megállapított vételár közel 50%-kal magasabb, mint az említett forgalmi érték. A Ptk. 201. §-ának (2) bekezdésében meghatározott feltételek tehát fennállnak, a perbeli szolgáltatás és ellenszolgáltatás között feltűnő aránytalanság mutatkozik. A kereset jogalapja tekintetében nem helytálló tehát az első fokú bíróság indokolása. A szerződés említett megtámadhatósága nem függ a vevő gazdasági megfontolásaitól, sem attól, hogy a szerződés megkötése során kellő gondosságot tanúsított-e. Ez nem érinti a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyensúlyára vonatkozó követelményeket és azt a feltételt, amelynek alapján a Ptk. a jogrend védelmében a szerződés megtámadását teszi lehetővé. A gazdasági verseny kibontakoztatását vé46