Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

ajándékozás szándéka nem vezette, a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között pedig feltűnő aránytalanság áll fenn. Az első fokú bíróság a jogalapra vonatkozó közbenső ítélet jogerőre emelkedését követően kívánta az öszszegszerűséget szakértői bizonyítás útján megállapítani és a szerződések érvényben tartása mellett azokat megfelelően módosítani. Az alperes a közbenső ítélet ellen fellebbezést nyújtott be, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és az ügynek az illetékes megyei tanács vb igazgatási osztályához való áttételét vagy a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a felek között a kezelői jog átadására és átvételére érvényes megállapodás jött létre, a felperes kérelme tárgyában az államigazgatási hatóságnak kell döntenie, ezért törvénysértő a megyei tanács végrehajtó bizottsága igazgatási osztályának az a határozata, amely a kérelem elbírálását bírósági hatáskörbe utalta. Ismét előadta, hogy a jogszabály a perbeli felek között a kezelői jog ellenérték nélküli átengedését is lehetővé teszi, ezért az ilyen megállapodást a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése alapján nem lehet megtámadni. — A fellebbezés részben alapos. Minthogy a felperes az ügynek az államigazgatási hatóság részéről történt áttétele után korábbi kérelmét megváltoztatta, és azt a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdésére alapította, az eljárást a Pp. 365. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján bírósági hatáskörbe tartozó peres eljárásnak kellett minősíteni, és az első fokú bíróságnak a szerződések megtámadására irányuló kereset tárgyában érdemben kellett döntenie. Nem alapos ezért az a fellebbezési kérelem, hogy a felperes igényének államigazgatási hatóság által történő elbírálása iránt történjék rendelkezés. Az első fokú bíróság tehát hatáskörét helytállóan állapította meg és nem sértett jogszabályt, amikor a kereset tárgyában érdemben döntött. Téves azonban az első fokú közbenső ítéletnek a szerződések megtámadása alaposságát és ezáltal az alperes kártalanítási kötelezettségét megállapító rendelkezése. A Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja. A megtámadható szerződés a Ptk. 235. §-ának (1) bekezdése értelmében a megtámadás következtében megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal érvénytelenné válik. A bíróság azonban a szerződést hatályában fenntarthatja azzal, hogy az aránytalanságot a szerződés megfelelő módosításával megszünteti [Ptk. 201. § (2) bek.]. Az első fokú ítéletnek kártalanítási kötelezettséget megállapító rendelkezése ezt célozza. Az R 8. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében az állami ingatlan kezelője a kezelői jogról más állami szerv vagy társadalmi szervezet javára ellenérték fejében vagy akár anélkül is lemondhat. A Vhr. 29. §-a (1) bekezdésének ab) pontja tartalmazza a szocialista szervezeteknek azokat a típusait, amelyekhez a felek tartoznak, és amelyek között a kezelői jog ellenérték fizetése nélküli átadása is megállapodás alapján megengedett. A perbeli jogviszonyban a kezelői jog megszűnéséhez, illetve megszerzéséhez szükséges — az R 5. §-ában előírt — feltételek maradéktalanul fennállnak. A felek szabályszerűen (cégszerűen) aláírt szerződéseket kötöttek. A szerződések előnyomtatott űrlapon készültek, amelyeknek az ellenérték meghatározására szolgáló rovatában mindkét megállapodásban bejegyezték, hogy „mezei leltár értéke", az egyik megállapodásban a leltári értéket 44