Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

— ha a jogszabály eltérően nem rendelkezik — az elnökön vagy helyettesén kívül más tag vagy alkalmazott az elnök (elnökhelyettes) írásbeli meghatalmazása alapján járhat el. A (3) bekezdés szerint pedig írásbeli kötelezettség vállalásához az elnök aláírása vagy két képviseletre jogosult más személy együttes aláírása szükséges. Az ingó dolgokra vonatkozó adásvételi szerződésnek nem érvényességi kelléke az írásbeliség (Ptk. 365. §), ennélfogva ilyen szerződés a szövetkezet meghatalmazottja útján is köthető. Az adásvételi szerződés érvényessége tehát attól függ, hogy a szövetkezet részéről a szerződés létrehozásában közreműködő személy rendelkezik-e az előírt meghatalmazással. A Ptk. előbb említett 54. §-ának (2) bekezdése a meghatalmazás írásbeliségét kifejezetten előírja. Ez a meghatalmazás azonban a szövetkezeti tag vagy az alkalmazott munkakörének megfelelően (pl. anyagbeszerző) általánosságban is megadható, önmagában az a körülmény, hogy valakinek a szövetkezet bélyegzője — akár jogszerűen is — a birtokába kerül, az írásbeli meghatalmazást nem pótolja. A szóban levő perben hozott mindkét ítéletnek a fentiekkel ellentétes megállapítása téves és törvénysértő. Nem követelheti kárának megtérítését az, aki a kár bekövetkezését a tőle elvárható intézkedések megtételével elháríthatta volna (Ptk. 340. §). A felperes dolgozói nem vizsgálták a bevásárló személy kilétét és azt, hogy az alperes részéről képviseletére jogosító meghatalmazással rendelkezik-e. Ez a mulasztás azonban annál súlyosabb, mert nem helybeli, illet-^ ve a felperes boltegységének dolgozói által ismert, velük állandó kereskedelmi kapcsolatban álló személy (pl. anyagbeszerző) volt a bevásárló — bár az ellenőrzési kötelezettség ilyen esetben is minden alkalommal fennáll —, hanem egy más megyében levő szövetkezet bélyegzőjét birtokló, előttük ismeretlen vevő. A meghatalmazás vizsgálatát tehát az elvárható gondosság feltétlenül megkövetelte volna. A társadalmi tulajdonnak a Ptk. 3. §-ának (2) bekezdésében is előírt fokozott védelme sem engedi meg a meghatalmazás vizsgálatának mellékes körülményként való kezelését, az árunak csupán a bélyegzőt birtokló személy részére történő kiszolgáltatását, A fentiek értelmében a felperesnek módjában lett volna teljes mértékben elhárítania a kárt, amely őt a bélyegző jogosulatlan felhasználásával végzett bevásárlás folytán érte. A vizsgálat mellőzése kizárólag saját dolgozóinak a már részletezett mulasztására vezethető vissza. Ezért az ügy érdeme szempontjából nincs jogi jelentősége annak, hogy az alperes bélyegzőjének eltűnését késedelmesen tette közzé, úgyszintén annak sem, hogy nem volt szokásban nála külön írásbeli meghatalmazás adása. Ezek a körülmények ugyanis a kár elhárításának a lehetőségét nem befolyásolták. A kifejtettek értelmében a felek között a kár megosztása indokolatlanul, a tényállás téves értékelésével, a Ptk. 340. §-ában foglaltakkal ellentétben történt. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú ítéletnek az alperest 6215 Ft és kamata, valament a perköltség megfizetésére kötelező rendelkezését — az első fokú ítéletre is kiterjedően — hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét e részben is elutasította. (G. törv. III. 30 398/1974. sz., BH 1975/10. sz. 475.) 19