Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

A felperes — egy 2X12 lakásos OTP-lakóépület kivitelezője — 1973. január 19-én, február 19-én és március 19-én benyújtott részszámlái csökkentett összegben történt kifizetése miatt 16 161 Ft és jár. iránt az alperes lebonyolító vállalat ellen keresetet indított. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezésében előadta, hogy szerinte a felperes a részszámlákban nem alkalmazhatta volna a — maximált árformába tartozó — lakóépületek átalányárának megállapítása során figyelembe vett haszonkulcsot, mert a 44/1967. (ÁT 1968. 1.) EVM—ÁH sz. együttes utasítás 15. §-ának (5) bekezdése szerint megvalósulási szakaszokra bontás esetén a felszámítható haszon mértéke az egyes szakaszok értékéhez igazodik. Az első fokú bíróság az alperest a kereseti követelés megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a felperesnek a 6/1968. (I. 30.) PM sz. rendelet 4. §-ának (2) bekezdésére, illetőleg (4) bekezdésére figyelemmel nem lett volna joga'részszámlát benyújtani; a részszámlázásra vonatkozó szerződési kikötés érvénytelen. Minthogy a tárgyalt esetben nem jogszabály szerinti „szakaszolásról" és szakaszos számlázásról van szó, ezért a felperes által felszámítható haszon nem csökkenthető. Az alperes fellebbezést nyújtott be. A fellebbezés szerint a felperes számláit jogszerűen kiállított részszámláknak kell tekinteni, mert az OTP beruházásában épülő lakásoknál az OKISZ által képviselt szövetkezetek részére a Pénzügyminisztérium leirattal engedélyezte a kedvezményes negyedéves elszámolást. Ettől függetlenül is alkalmazandó az árszabálynak az a rendelkezése, hogy a haszonkulcsot minden esetben a számlázott értéknek megfelelően kell megállapítani. A Pénzügyminisztérium előbb megjelölt engedélye nem jelenthet felmentést a haszonkulcs kötelező csökkentése alól. A fellebbezés alapos. Az alperes helyesen hivatkozott az 1973. január 1. előtt hatályban volt 44/1967. (ÁT 1968. 1.) ÉVM—ÁH sz. rendelet 15. íjának (5) bekezdésére [mellyel azonos rendelkezést tartalmaz a 20/1972. (XII. 5.) ÉVM—ÁH sz. utasítás 18. §-ának (4) bekezdése is]. E szerint a részszámlában, illetőleg szakaszszámlában csak az egyes szakaszok értékének megfelelő — és nem a költségvetés készítésénél figyelembe vett — haszonkulcsot szabad alkalmazni. Ebből a szempontból közömbös, hogy a részszámlázás szabályosan történt-e vagy sem. A szabálytalanul részszámlát benyújtó vállalkozó nem részesülhet abban a kedvezményben, hogy a vállalkozói díj megállapításánál figyelembe vett — magasabb — haszonkulcsot számolhassa el. A tárgyalt esetben azonban nem történt szabálytalan számlázás, mert a Pénzügyminisztérium külön rendelkezéssel az OTP-lakásépítéseket kivitelező szövetkezeteknek a 6/1968. (I. 30.) PM sz. rendelettől eltérő számlázásra adott lehetőséget. Az első fokú bíróság tehát tévedett, amikor a felperes megjelölt részszámláiban érvényesített haszonszázalék 1%-os csökkentését jogellenesnek minősítette, és az alperest a visszatartott összeg és kamatai megfizetésére kötelezte. A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Gf. V. 31 557/1973. sz., BH 1974/3. sz. 121.) 295. A megbízó kárának minősül az az összeg, amelyet a kivitelezőnek a beruházás lebonyolításával megbízott által helytelenül elfogadott „célsze171