Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

ból volt kénytelen ugyanazon a munkaterületen és egy időben más fővállalkozókkal együtt dolgozni [az ÉVM—ÁH ut. 14. §-a (2) bekezdésének g) pontjában említett körülmény]. Ezzel szemben az alperes azt állítja, hogy az együttdolgozás azért vált szükségessé, mert a felperes a szerződésben kikötött részhatáridők tekintetében késedelembe esett, tehát a többletköltség a felperes szerződésszegő magatartásának következménye. Ha az építkezés során a vállalkozói díj meghatározása óta a felperes generálkivitelező magatartásától függetlenül többletköltséget okozó körülmények álltak elő, a kimutatható többletköltségnek megfelelően a generálkivitelező az akadályoztatási pótlék emelését kérheti, ha viszont a más vállalkozókkal való együttdolgozás a felperes szerződésszegésére vezethető vissza, az ÉVM—ÁH utasítás 14. §-ának (3) bekezdése szerint nem igényelheti a többletköltség megtérítését. Az első fokú bíróság nem állapított meg tényállást arra vonatkozólag, hogy a felperes a munkaterület mely részein, mikor (mettől-meddig), más fővállalkozóval egyidejűleg, milyen értékű építési munkát kivitelezett, továbbá — és a jogalap szempontjából ez a döntő — hogy a szerződéskötéskor előre nem látható együttdolgozás milyen okból vált szükségessé. A szakértői vélemény és a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok nem alkalmasak arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság azok alapján a tényállást e vonatkozásban kiegészítse. A vitás ténykérdések tisztázásához a bizonyítás nagyobb terjedelmű kiegészítésére van szükség. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte, elrendelte a per újabb tárgyalását és újabb határozat hozatalát; minthogy a felek akarata a pótlék 1,3%-ig való módosítása kérdésében nem ellentétes, a fellebbezési bíróság a szerződést módosító első fokú ítéletet ilyen mértékig nem érintette*. (Legf. Bír. Gf. V. 31 712/1973. sz., BH 1974/8. sz. 345.) 293. Építési-szerelési munka elszámolásánál a részszámlák összeadásának nincs helye annak érdekében, hogy a végszámla összege után magasabb haszonkulcs legyen alkalmazható [44/1967. (ÁT 1968. 1.) ÉVM—ÁH sz. ut. 15. §(4) bek.**]. (Legf. Bír. Gf. V. 30 268/1974. sz., BH 1975/1. sz. 36. — L. 664. sorszám alatt.) 294. A magasabb haszon elszámolásának kedvezménye csak az egyes megvalósítási szakaszok és nem a teljes költségvetés értéke után illeti meg a vállalkozót [44/1967. (ÁT 1968. 1.) ÉVM—ÁH sz. ut. 15. § (5) bek., 6/1968. (I. 30.) PM sz. r. 4. § (2) és (4) bek., 20/1972. (XII. 5.) ÉVM—ÁH sz. ut. 18. § (4) bek.***] * A határozat indokolásában említett 44/1967. (ÁT 1968. 1.) ÉVM—ÁH sz. utasítás felhívott rendelkezései helyébe a 17/1975. (XII. 29.) ÉVM—ÁH sz. r. 13. §-a (2) bekezdésének i) pontja, 13. §-a (3) bekezdésének a) pontja és 27. §-a (5) bekezdésének c) pontja lépett. E rendelkezések azonban érdemben a korábbi szabályozással megegyeznek. ** Hasonlóan rendelkezik a jelenleg hatályos 17/1975. (XII. 29.) ÉVM—ÁH sz. rendelet 18. §-ának (4) bekezdése. *** Hasonlóan rendelkezik a jelenleg hatályos 17/1975. (XII. 29.) ÉVM—ÁH sz. rendelet 18. §-ának (4) bekezdése. 170