Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)
Előfordul, hogy a jogosult a szerződésszegésből eredő valamely követeléséről (pl. a kötbérköveteléséről) írásban lemond, utóbb azonban azt mégis érvényesíti a bíróság előtt. Kérdés, hogy az ilyen lemondást, amely a követelés későbbi perlését kizárja, érvényesnek kell-e tekinteni. A Ptk. 405. §-ának (1) bekezdése szerint a jogszabályban vagy a jogszabály alapján szerződésszegés esetére megállapított igények akkor is fennállanak, ha a felek ezek kikötését mellőzték, kizárásuk vagy korlátozásuk pedig semmis. A jogszabály ugyan — a szövegéből következően — olyan esetekről rendelkezik, amikor a felek közös megállapodással zárják ki vagy korlátozzák az igényeket, nyilvánvalóan ide kell azonban számítani azokat az eseteket is, amikor a jogosult egyoldalúan mond le már eleve valamely szerződésszegésből eredő követeléséről. Azok a szempontok, amelyek az igények közös megállapodással kizárásának vagy korlátozásának a megtiltását indokolják, megkívánják az egyoldalú lemondás kizárását is. A jogszabály helyes értelmezése szerint az idézett rendelkezés a szerződés létrehozandó tartalmára, tehát a szerződésszegés bekövetkezése, az igény megnyílta előtti helyzetre vonatkozik s azt tiltja, hogy ekkor zárják ki vagy korlátozzák a felek a jogszabályban vagy jogszabály alapján a szerződésszegés esetére megállapított igényeket, illetve hogy ilyenkor mondjon le a jogosult már eleve — egészen vagy részben — az igényéről. A jogszabályalkotó azt kívánta ezzel megakadályozni, hogy az egyik fél visszaéljen a piaci egyensúly hiányából eredő előnyös — a másik fél kiszolgáltatottságát jelentő — helyzetével és az utóbbit arra kényszerítse, hogy az esetleges későbbi szerződésszegésből származó igényéről már eleve lemondjon, tehát vele szemben már előre szankciómentességet biztosítson megállapodásuk meg nem tartása esetére. A szerződésszegés bekövetkezése után azonban az ilyen visszaélés lehetősége már nem vagy legfeljebb csak lényegesen kisebb mértékben áll fenn, és ezért e területen védelemre nincs szükség. A kifejtettek összhangban vannak azzal, hogy ez idő szerint már csak szűk körben áll fenn az igényérvényesítési kötelezettség. Ha pedig az igény érvényesítése nem kötelező, akkor nem indokolt kizárni azt, hogy a jogosult a már megnyílt igényéről kifejezetten is lemondjon. Az ilyen lemondást tehát nem lehet tiltottnak és semmisnek tekinteni. Annak természetesen nincs akadálya, hogy a jogosult a lemondását a polgári jog szabályai szerint utóbb megtámadja. Más a helyzet azokban az esetekben, amikor a jogszabály az igény érvényesítését kötelezővé teszi. Ilyenkor a lemondás kötelező jogszabállyal való szembehelyezkedést jelentené és így azt nem lehet érvényesnek elismerni. Ilyen esetben tehát a lemondás nem zárja ki azt, hogy a jogosult az igényét utóbb mégis érvényesítse. (GKT 14/Í973. sz.* BH 1973/6. sz.) * Módosította a GKT 3/1978. sz. állásfoglalás, BH 1978/6. sz. 281. GKT 99/1973. sz* * Hatályon kívül helyezte a GKT 1/1978. sz. állásfoglalás, BH 1978/4. sz. 156