Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

A felperes újabb költségvetés szolgáltatására irányuló fellebbezésének elutasítása azon az alapon történt, hogy — a tervező nyilatkozatából megállapíthatóan — a megvalósítandó létesítményrészek maradéktalanul építési-szerelési munkának minősülnek. A tervező vállalat most említett és az alpereshez intézett levele — egyebek mellett — a következőket tartalmazza. „Tekintettel arra, hogy még ezek után is a peres felek eltérően értelmezték a Legfelsőbb Bíróság ítéletét és az Országos Anyag- és Árhivatal közlését, az iratok tanulmányozásán kívül rövid úton megkerestük az Országos Anyag- és Árhivatal illetékes főelőadóját a válaszban foglaltak egységes értelmezése érdekében. Mindezek alapján egyértelművé vált, hogy az ipari üzem területén épített csővezetékek onnan minősülnek technológiai rendeltetésűeknek, ahol azok a technológiai berendezésekhez csatlakoznak. A kérdéses költségvetéseket tehát az építési-szerelési munkákra vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően kellett elkészíteni". Ez a tervezői nyilatkozat nem alkalmas az alperes állításának alátámasztására. Az Országos Anyag- és Árhivatal a műszaki terveket nem vizsgálta meg, álláspontja elvi jellegű és önmagában összegszerűen nem dönti el a konkrét árvitát. Tévedett a másodfokú ítélet annak a megállapításával, hogy az alperes fellebbezése meg nem engedett új kereseti kérelmet tartalmaz. Annak tisztázása nélkül ugyanis, hogy blokkon belüli munkáról van-e szó, továbbá hogy hol van a csatlakozópont, nem is lehet eldönteni, hogy milyen árrendszerbe tartozó költségvetésre van szükség, és hogy a felperes új költségvetés szolgáltatására irányuló keresete megalapozott-e vagy sem, végeredményben tehát azt, hogy mi a vállalkozás jogszabálynak megfelelő díja. E törvényességi óvással megtámadott ítéletek tehát megalapozatlanok. Ezért az Elnökségi Tanács a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján mindkét ítéletet hatályon kívül helyezte és a pernek az első fokú bíróság előtt történő újabb tárgyalását rendelte el. Ennek során a hiányzó bizonyítást pótolni kell, szükség esetén szakértőt kell meghallgatni és ezek eredményeképpen kell olyan újabb határozatot hozni, amely eldönti, hogy a munkálatok egészen vagy részben technológiai szerelésnek minősülnek-e, s amely meghatározza azt is, hogy a felek szerződése milyen összegű vállalkozási díjat tartalmaz [Ptk. 398. § (2) bek.]. A kereseti kérelem ugyan kifejezetten nem irányul a díj összegszerű meghatározására, a kérelem tartalma azonban ezt magában foglalja. A vitát a díj meghatározása nélkül nem is lehet úgy lezárni, hogy további viták ne keletkezzenek. Ha a bíróság csak abban a kérdésben döntene, hogy — ha az egyáltalában indokolt — az alperes szolgáltasson új költségvetést, utóbb a felek között újabb vita és per keletkezhet a tekintetben, hogy ez a költségvetés megfelel-e az árszabályoknak és ezen túlmenően elfogadható egységárakat stb. tartalmaz-e. Ha a bizonyítás eredményeképpen az lenne megállapítható, hogy akár részben, akár egészében építési-szerelési munkák megvalósítása a szerződés tárgya, akkor is nyitva áll annak a lehetősége, hogy a felperes a szolgáltatott költségvetés építési-szerelési ártényezőit vitassa. (Eln. Tan. G. törv. 30 978/1974. sz., BH 1975/2. sz. 83.) 137