Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

vábbá arról, hogy az alperes köteles 45 napon belül ennek megfelelő költségvetést szolgáltatni. A felperes e határidő letelte után újabb keresetet nyújtott be, amelyben előadta, hogy az alperes a költségvetés szolgáltatására vonatkozó kötelezettségének nem tett eleget és ezért őt arra kérte kötelezni, hogy póthatáridőn belül a költségvetést adja át. Az alperes elismerte, hogy újabb költségvetést valóban nem szolgáltatott, az erre irányuló kereset elutasítását azonban azon az alapon kérte, hogy az eredetileg — a korábbi szerződési pert megelőzően — átadott költségvetés az Országos Anyag- és Árhivatal által közölteknek megfelel, ezért újabbra nincs is szükség. Ezt az állítását arra alapozta, hogy a létesítmény tervezésével megbízott vállalkozója vele ugyanezt közölte azzal, hogy az új költségvetés szükségtelenségét az általa „rövid úton" megkeresett Országos Anyag- és Árhivatal is megerősítette. Az első fokú bíróság az újabb keresetet elutasította. Az ítélet indokolásának lényege az, hogy az alperes ismertetett védekezése helytálló. Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be. Ebben előadta, hogy az Országos Anyag- és Árhivatalnak az elszámolás módjára és a munka minősítésére vonatkozó közlése elvi jellegű és önmagában nem alkalmas a vállalkozás díjának meghatározására. Bizonyítást kellett volna lefolytatni arra nézve, hogy a vállalkozás tárgyaként meghatározott munkák a közlés értelmében ténylegesen melyik árrendszerbe tartoznak, amely szempontból döntő jelentősége van annak, hogy a munkák a blokkon kívül vagy belül végzendők, és hogy hol van a kritikus csatlakozó pont. A felperes azt állította, hogy a bizonyítás eredményeképpen az lenne megállapítható, hogy technológiai szerelési munkákról van szó. A Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet helyben hagyta. Ez utóbbi ítélet indokolása szerint is az Országos Anyag- és Árhivatal közlése értelmében joggal helyezkedett az alperes arra az álláspontra, hogy új költségvetést nem kell szolgáltatnia. A fellebbezés abban a részében, amely annak meghatározására irányul, hogy a blokkon belül vagy a blokkon kívül kell a munkálatokat végezni, valamint hogy hol van az ún. csatlakozópont, meg nem engedett keresetváltozásnak minősül. — Az ítéletek ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az első perben hozott az az ítélet, hogy az alperes az; Országos Anyagés Árhivatal ott részletezett közlésének megfelelő újabb költségvetést szolgáltasson, nem döntötte el tulajdonképpen a szerződési vitát. A bíróság ebben a perben nem is vizsgálta az érdemi döntéshez szükséges tényeket, nevezetesen azt, hogy a műszaki tervekkel meghatározott létesítményrészek az Országos Anyag- és Árhivatal közlésének tartalma szerint az ár szempontjából milyen jogszabály rendelkezései alá esnek. A további vitákat kizáró helyes döntés az lett volna, ha az említett tények tisztázása után a bíróság a vállalkozás díját konkrétan meghatározza. Ilyen körülmények között a második perben benyújtott kereset sem értelmezhető másképpen, mint hogy a felperes ismételten a vállalkozás díjának meghatározása végett lépett fel. A második perben sem tisztázta azonban megnyugtatóan sem az első, sem a másodfokú bíróság a vita helyes eldöntése érdekében a már említett, részben műszaki természetű ténykérdéseket, illetve azt, hogy a szolgáltatott költségvetés részleteiben is megfelel-e a fenti közlésnek. 136