Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

alapfeltételekben foglalt diszpozitív előírásokat is. A szerződéskötési kötelezettség körében a gazdasági perben eljáró bíróság konstitutív jogköre tehát a Ptk. 398. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak csakis úgy felelhet meg, ha a szerződés tartalmának megállapításánál mind a szolgáltatás, mind az ellenszolgáltatás tekintetében ugyanolyan lehetőségei vannak, amilyenekkel a felek rendelkeznek. A kifejtettekhez képest a Ptk. 398. §-ának (2) bekezdésében és 400. §-ában foglalt rendelkezések a gazdasági perekben eljáró bíróság számára is lehetővé teszik az eltérést a diszpozitív szabályoktól, ideértve a szerződési alapfeltételek diszpozitív előírásait is, vagyis ezek a Ptk. 200. §-ának (1) bekezdéséhez fűződő indokolásban foglaltakhoz képest különleges, eltérő szabályozást jelentenek. Ebből pedig következik, hogy a gazdasági perben eljáró bíróság a szerződést a diszpozitív szabályoktól, illetőleg rendelkezésektől eltérő tartalommal is létrehozhatja, illetőleg a szerződés egyes feltételeit — a rendelkezési elv (Pp. 215. §) sérelme nélkül — azoktól eltérően is megállapíthatja. Azok a jogszabályok, amelyek a szerződés létrejötte tekintetében a gazdasági perben eljáró bíróság számára konstitutív jogkört biztosítanak, a gazdaságirányításunk rendszerében csakis ilyen értelmezés mellett alkalmasak rendeltetésük betöltésére. Szerződéskötési kötelezettség a megrendelőt nem terheli, a szállító, a vállalkozó vagy a külkereskedelmi bizományos szerződéskötési kötelezettsége pedig abban áll, hogy általában a szerződés és annak nyomán a szolgáltatás teljesítése elől nem zárkózhat el, de számukra az egyezkedés és annak során akár a diszpozitív szabály félretétele is lehetséges, illetőleg: adott esetben a vitás szerződési feltételeknek bírói ítélettel való megállapítását is szorgalmazhatják. Mindezek vonatkoznak arra az esetre is, ha szerződéskötési kötelezettség nincs, de a felek közösen olyan kéréssel fordulnak a bírósághoz, hogy közöttük valamely szerződést hozzon létre, illetőleg a szerződésnek valamelyik általuk megjelölt feltételét állapítsa meg [Pp. 365. § (1) bek., a) pont, 10/1966. (II. 14.) Korm. sz. r. 17. § stb.] (GKT 3/1973. sz.,* BH 1973/5. sz.) * Módosította a GKT 2/1978. sz. állásfoglalás, BH 1978/5. sz. 245. A bíróságnak a szerződési árvitában az ellenértéket számszerűleg — és nemcsak az árhatóság elvi tartalmú közlésére utalással — kell meghatározni [Ptk. 398. § (2) bek.]. A felek között már korábban szerződéskötési vita keletkezett, mert nem tudtak megállapodni egy olefin üzem blokkon belüli hűtővízvezeték rendszere elkészítésének vállalkozói díjában. A felperes kivitelező álláspontja az volt, hogy a technológiai szerelési árak az irányadók, a beruházóé viszont az, hogy az elszámolásnak építési-szerelési árrendszerben kell történnie. Az első fokú bíróság az Országos Anyag- és Árhivataltól annak közlését kérte, hogy mi az elszámolás hatóságilag előírt módja. A válasz szerint a hasonló vezetékrendszerek létesítése a csatlakozási pontokig építési-szerelési munkának, azon túl technológiai szerelési munkának számít, és a vállalkozás díja is ennek megfelelően alakul. A bíróság a szerződéskötési vitában — a fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett ítéletében — az Országos Anyag- és Árhivatal közlésének megfelelően a vállalkozás díja meghatározásának módjáról rendelkezett, to135