Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

lett helyezni és az illetékes megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára kellett utasítani. A per újratárgyalása során tanúként ki kell hallgatni a gépkocsivezetőt és a kocsikísérőket. A lehetőséghez képest a tanúvallomások alapján tisztázni kell, hogy a 75 db üres zsákot kötegelve, két vagy három zsákban egymásra vagy egymás mellé, hogyan helyezték el a gépkocsi rakterületén. Meg kell állapítani pontosan a gépkocsi fix és magasító oldalfalának méretét (a peranyagban eltérő adatok találhatók), az O. J. részére ülőalkalmatosságul szolgáló zsákkötegeknek a fix oldalfalhoz viszonyított magasságát. Vizsgálni kell, hogy a gépkocsi elindulási helyéhez képest hol következett be a baleset (a peranyagban 30 m-től 200 m-ig több adat található), ott milyenek voltak az útviszonyok, az utat milyen növényzet, fa, bokor szegélyezte. O. J. esetleges felróható közrehatása szempontjából nem közömbös, hogy a gépkocsi oldalmagasítója elöl vagy hátul nyílt-e le (a rendőrhatóság vizsgálati anyagában elfekvő rajz hátul jelzi az oldalmagasító elválását, a leírás ugyanakkor a bal oldali első végének a leesését állapítja meg), ezért ezt a körülményt is tisztázni kell. Végezetül mindezeknek az adatoknak az ismeretében szakértő igénybevételével kell állást foglalni a tekintetben, hogy a perbeli baleset O. J. szabálytalan magatartása folytán, azzal összefüggésben vagy attól függetlenül, illetve neki fel nem róható körülmények eredményeképpen következett-e be. Az esetben, ha az új eljárásban az lenne megállapítható, hogy O. J. nem a rakterűiét közepén, a vezetőfülkének háttal helyezkedett el, hanem a fülke és az oldalfal határolta sarokban ült vagy éppen az oldalfalnak támaszkodott, az oldalmagasítóba kapaszkodott vagy felállt, mert a kilazult magasítót akarta megigazítani, illetve e miatt akart a gépkocsivezetőnek szólni és a baleset ez okból következett be, úgy mérlegelni kell, hogy mindez az adott körülmények között milyen mértékű közrehatást jelentett az alperesnek a magasító leesése folytán fennálló szigorú felelőssége mellett. (G. iörv. III. 33 251/1973. sz., BH 1974/8. sz. 342.) 212. Ha a kárt több személy fokozott veszéllyel járó tevékenységgel közösen okozta és nincs olyan magatartásbeli különbség, amely a felróhatóság mértéke arányánál valamelyik fél javára értékelhető volna, a kár közöttük egyenlő arányban oszlik meg [Ptk. 346. § (1) bek., 344 § ]. A felperes személygépkocsija megsérült oly módon, hogy az előtte szabályosan haladó autóbusznak ütközött. A baleset előidézésében szerepet játszott az alperes biztosítónál szintén biztosított V. vállalat is. Ennek pótkocsis teherautója ugyanis elsőbbségadási kötelezettségét megszegve a keresztező útvonalról az autóbusz elé kanyarodott és azt lassításra kényszerítette. Ugyanezen idő alatt a felperes személygépkocsija már belekezdett az autóbusz megelőzésébe, majd a gépkocsivezető látva, hogy a teherautó bekanyarodása miatt az előzést nem tudja végrehajtani, visszakanyarodott az autóbusz mögé. Ezáltal a tehergépkocsival való összeütközést elkerülte ugyan, de nem háríthatta el az autóbusz hátsó részéhez ütközést. A felperes kárának megtérítése érdekében az alperes biztosítóhoz fordult, amely a nem vitás kárösszegnek csak a felét térítette meg arra hivatkozással, hogy a baleset előidézésében a felperes gépkocsivezetője is közrehatott. Az első fokú bíróság a felperesnek a kárösszeg-különbözet és kamata iránt indított keresetét azzal az indokolással utasította el, hogy a felperes gépkocsivezetője az autóbusz mögé való visszahúzódás után nem tartotta 225