Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

nál nem vette figyelembe a nyomozati iratokban található azokat az adatokat, amelyek arra utalnak, hogy a gépkocsi kapcsokkal rögzített 50 cm magas oldalfalaira helyezett oldalmagasítók magassága kb. 50 cm volt, így abban az esetben, ha a balesetet szenvedő ülő helyzetben marad, a tehergépkocsi platójáról nem eshetik le. Ezt a körülményt pedig a kihallgatott tanúk vallomása is megerősíti. A döntőbizottság tehát a jogvitás ügy eldöntéséhez szükséges tények felderítése terén nem járt el kellő körültekintéssel. — A törvényességi óvás alapos. Arra helyesen mutatott rá a döntőbizottság a határozatának indokolásában, hogy az alperes mint veszélyes üzem üzembentartója a Ptk. 345. §ának (2) és (3) bekezdése értelmében csak akkor mentesülhet — egészben, illetőleg részben — a kártérítési felelőssége alól, ha bizonyítja, hogy a balesetet a fokozott veszéllyel járó tevékenysége körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő, vagy pedig maga a balesetet szenvedő felróható magatartása okozta. Ez azt jelenti, hogy a veszélyes üzem üzembentartója az e tevékenységéből eredő kárért akkor is felel, ha őt vagy megbízottját a károsító cselekmény bekövetkezése tekintetében nem terheli vétkesség. Ennek a „vétkesség nélküli" felelősségnek hatályosulása szempontjából tehát nincs jelentősége a rendőrfőkapitányság nyomozást megtagadó határozata azon részének, amely megállapítja, hogy az alperesi gépkocsivezetőt a baleset bekövetkezéséért nem terheli büntetőjogi felelősség. A fentebb megjelölt körülményekkel kapcsolatban O. J. sérült elháríthatatlan külső oknak minősülő felróható magatartása csak akkor eredményezheti az alperes teljes mentesítését, ha a baleset kizárólag erre vezethető vissza. Amennyiben az csak közrehatott, úgy a Ptk. 345. §-ának (3) bekezdése értelmében kármegosztás alkalmazására kerülhet sor. A gazdasági döntőbizottság ez utóbbi kérdésnek a tisztázása terén nem járt el kellő körültekintéssel, O. J. esetleges felróható magatartására nézve nem folytatott le megfelelő bizonyítási eljárást. A per eddigi anyagában vannak ugyan értékelhető tényállásbeli elemek, és ismertek az azokra épülő határozatok. Ez utóbbiak következtetései azonban más-más felelősségi szabályok érvényesülése miatt további bizonyítási eljárás és a bizonyítás eredményének értékelése nélkül nem vehetők át. Az kétségtelenül megállapított tény, hogy az alperes gépkocsijának egyik oldalmagasítója leesett és O. J. azzal együtt vagy az így keletkezett résen át az úttestre zuhant. Ez önmagában az alperes vétkesség nélküli felelősségét alapozhatja meg, amelyet a sérült felróható magatartása befolyásolhat. A rendőrhatóság nyomozást megtagadó határozatában — következtetés útján — megállapította, hogy O. J. a gépkocsi rakterületén felállt és ezáltal maga idézte elő balesetének bekövetkezését. Helytállóan állapította meg azonban a döntőbizottság azt, hogy a baleset ilyen módon történő bekövetkezésének, a károsult felróható magatartásának bizonyítása az alperest terhelte. A továbbiakban azonban a jelen per megnyugtató elbírálásához szükséges és indítványozott részletes bizonyítási eljárás lefolytatása helyett az egymással ellentétes bírósági ítéletek egyikére utalt, amelyben viszont a per eldöntéséhez, a felperes felelősségének megállapításához más jogszabályok szolgáltak alapul. A fentiek miatt — az óvásnak a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján helyt adva — a gazdasági döntőbizottság határozatát hatályon kívül kel114