Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

Jogszabálysértőnek minősítette az igazgatói határozatnak azt a részét, amelyben a felperest az 1414 forint prémiumelőleg visszafizetésére kötelezte. Ezt az álláspontját az Mt. V. 65. §-ának (1) bekezdésére alapította, amely szerint a munkabér vagy egyéb díjazás téves kifizetése esetén a dolgozót erről 30, a kollektív szerződésben meghatározott esetekben 60 napon belül írásban kell értesíteni. Ez alól csak az az eset kivétel, ha a dolgozó a kifizetés helytelenségéről tudott vagy azt maga idézte elő. Miután a kifizetés 1982-ben történt, az alperes igazgatója pedig a visszatérítési határozatot 1983. május 30-án hozta meg, a felperes a jogvesztő határidőre figyelemmel akkor sem köteles a prémium egy részét visszafizetni, ha a kifizetés valóban tévesen történt. Arra nézve pedig nem merült fel adat, hogy a felperes tudott a kifizetés helytelenségéről, illetőleg a téves kifizetést maga idézte elő. Nem találta alaposnak a felperes pernyertességi prémium kifizetése iránti keresetét, mivel az alperes védekezésével szemben a felperes nem bizonyította, hogy esetleges pernyertességére figyelemmel milyen összegű prémium illette volna meg. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A munkaügyi bíróság tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a prémiumelőleg visszafizetésével kapcsolatos kereseti kérelmet az Mt. V. 65.§-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint kell elbírálni. A munkabérelőlegeket, ideértve a prémiumelőlegeket is, a munkáltató a dolgozót a jövőben véglegesen vagy várhatóan megillető munkabér, prémium, illetőleg munkabér jellegű juttatás terhére fizeti ki. A dolgozók az előleget elszámolási kötelezettséggel veszik át. Fogalmilag kizárt a prémiumelőlegnek tévesen kifizetett munkabérként való minősítése. Az ilyen előleg a kifizetési feltétel teljes vagy részleges meghiúsulása esetén visszajár, illetve a munkajog általános elévülési idején belül visszakövetelhető. A munkaügyi bíróságnak az előzőekben kifejtettekre figyelemmel az új eljárásban vizsgálnia kell, hogy a felperes - akár időarányosan is - teljesítette-e a részére kitűzött prémiumfeladatokat, és ennek eredményéhez képest kell döntenie abban a kérdésben, hogy a felperest terheli-e visszafizetési kötelezettség, és ha igen, milyen mértékben. (M. törv. II. 10 26111984. sz., BH 1985/5. szám 207.) 88. A prémiumszabályzat nem tartalmazhat a prémium kifizetését korlátozó olyan feltételt, amely nincs összefüggésben a prémiumfeladat teljesítésével [Mt. 55. §, Mt. V. 71. §(1) bek. a) pont, 711977. (III. 12.) MTr. 102. §, 4/1981. (II. 26.) MÉM-MüM r. 8. § (8) bek.]. A brigádvezető alkalmazásban levő felperest az alperes elnökhelyettese megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta, mert Cs. I. fogatos 1984. október havi munkaóráit késve igazolta. Mulasztásával nem okozott kárt az alperesnek. A felperesnek a szövetkezeti döntőbizottsághoz benyújtott kérelme az 1984. évi prémium kifizetésére irányult. A szövetkezeti döntőbizottság azzal az indokkal utasította el a kérelmet, hogy a termelőszövetkezet prémiumszabályzata szerint a fegyelmi büntetés prémium kifizetést kizáró ok. E határozat ellen előterjesztett keresetét a munkaügyi bíróság jogerős ítéletével elutasította. Az ítélet indokolásának lényege szerint az alperes a jogszabály előírásainak megfelelően készítette el a prémiumszabályzatát, amely tartalmazza a prémiumcsökkentő és kizáró okokat is. E szabályzatban a fegyelmi büntetés kizáró okként szerepel. A felperes az 1984. évre teljesítette ugyan a prémiumfeladatokat, a perbeli esetben azonban alkalmazni kell az alperes belső szabályzatát, amely szerint a megrovás fegyelmi büntetés a prémium kifizetésének kizáró oka, a felperest tehát a prémium ez okból nem illeti meg. 91