Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A prémium az eló're kitűzött feladat igazolt elvégzése után válik esedékessé. A 4/ 1981. (II. 26.) MÉM-MüM együttes rendelet 8.§-ának (8) bekezdése értelmében azonban - a feltételek meghatározásával egyidejűleg - a prémiumot kizáró, illetőleg csökkentő feltételeket is elő kell írni. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a prémium meghatározott teljesítmény elérése esetére kitűzött, a munkadíjon felül járó olyan díjazás, amelynek ösztönöznie kell a prémiumfeladatként előre kitűzött gazdasági eredmény elérésére. Következésképpen a prémium kifizetését korlátozó feltételek csak az említett körre vonatkozó teljesítés elmaradásával függhetnek össze. E körbe nem tartozik az az eset, hogy a dolgozót (a tagot) a munkáltató valamely okból fegyelmi büntetésben részesítette. Ezzel ellentétes felfogás oda vezetne, hogy ha a dolgozóra - bármely csekély súlyú fegyelmi vétség elkövetése miatt - akár a legenyhébb fegyelmi büntetést is szabták ki, nem kaphatna prémiumot, annak ellenére, hogy a prémiumfeladatot teljesítette. Ezzel a többletmunkával ugyanis elősegítette a munkáltatója gazdasági célkitűzéseinek megvalósítását. A prémiumszabályzat tehát nem tartalmazhat olyan prémiumkifizetést korlátozó feltételeket, amelyek nincsenek összefüggésben a prémiumfeladat teljesítésével, sőt esetleg azt kifejezetten gátolják. Egyébként nincs akadálya annak, hogy a munkáltató a dolgozó prémiumát fegyelmi büntetésként megvonja. Ezt mind a 7/1977. (III. 12.) MT rendelet (R.) 102. §-a, mind az Mt. 55. §-a lehetővé teszi [Mt. V. 71. §-a (1) bek. a) pont]. Mindezekre figyelemmel, amennyiben a dolgozó a kitűzött prémiumfeladatot teljesítette és a teljesítéshez kapcsolódó kizáró feltételek nem érvényesülhetnek, a dolgozót megilleti a prémium. Tévedett tehát a munkaügyi bíróság, amikor az alperes prémiumszabályzatára hivatkozva, amely kizáró okként tartalmazza a fegyelmi büntetést, a felperes 1984. évi prémiumkövetelését alaptalannak találta. ÍM. törv. II. 10 018/1986. sz., BB 1986/10. szám 436.) 89. Ha a prémiumkitűzés a prémiumfeladat teljesítésével összefüggésben levő, a kifizetést korlátozó feltételt tartalmaz, a munkáltatónak határozottan egyértelműen a dolgozó tudomására kell hoznia a korlátozás mértékét vagy azt, hogy e feltételt a prémium kifizetését kizáró feltételnek tekinti [Mt. 46.§,Mt. V. 42. §, 2/1981. (X. 30.) ÁBMH rend. 4. § (1) bek.]. A felperes 1983. december 10-ig műszaki vezetőként dolgozott az alperesnél. Az alperes igazgatója 1983. augusztus 31-én meghatározta az 1983. évi prémiumfeladatait. Ennek lényege szerint a felperest alapbérének 15%-a abban az esetben illeti meg, ha az előírt bruttó jövedelmi mutató alsó határa a 140%-ot eléri. A prémiumkifizetést csökkentő tényező: - a javító anyag, alkatrész forgási idejének túllépése. A forgási ido 90 nap, minden egy nap túllépés esetén 2%-kal, - egyéb mulasztás, munkafegyelem megsértése miatt, külön írásbeli határozatban megállapított mértékben kell csökkenteni az egyébként folyósítható prémiumot. Kifizetési feltételként határozta meg, hogy vezetők részére prémium a „rendelkezési alap" terhére csak akkor fizethető, ha erre a megfelelő fedezet vállalati szinten is biztosított. Az alperes igazgatója 1983. október 3-án kötelezte a felperest, hogy az 1983. év IV. negyedévében készítsen olyan intézkedési tervet, amely a k-i szerviz veszteségének a megszüntetését célozza. 1983. október 31-én a k-i szerviz tevékenységének, gazdál92