Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

körében kívánja foglalkoztatni. A felperes egyértelműen ehhez képest kérte felmentését a munkavégzés alól a felmondás idejére. Miután a Munka Törvénykönyve 27. §-ának (3) bekezdése erre lehetőséget ad, az alperes teljesítette a kérelmét. Ezzel azonban a felperes korántsem juttatta kifejezésre azt, hogy a munkáltatója felmondását jogszerűnek tekinti, és ellene nem kíván további jogorvoslattal élni. Nem volt akadálya tehát annak, hogy keresettel forduljon a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság egyébként a felperes végrehajtás iránti kérelmét elutasító végzésével a korábbi ítéletében kifejezésre juttatott álláspontjával is szembekerült. Tévedett a munkaügyi bíróság akkor is, amikor végzése ellen a jogorvoslat lehetőségét kizárta. A Vht. 14. §-ának (3) bekezdése szerint a végrehajtási lap kiállítását megtagadó végzés ellen a végrehajtást kérő fellebbezhet. Ha tehát a Vht. valamely eljárási kérdést a Pp.-től (az adott esetben a Pp. 358. §-ában foglaltaktól) speciális jogszabályként eltérően szabályoz, e külön jogszabályt kell alkalmazni. Ehhez képest pedig a munkaügyi bíróság nem zárhatta volna ki a fellebbezés lehetőségét végzése ellen. (M. törv. íl. 10 065/1985. sz., BH1985/12. szám 489.) 72. Ha a vállalat a dolgozó munkaviszonyát felmondással megszüntette, a dolgozó elhelyezkedési kötelezettségének elbírálása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a felmondás összefüggésben van a dolgozó közérdekű bejelentésével [1977. évi I. tv. 14. § (1) bek., Mt. 29. §, Mt. V. 29. § (1) bek., MK 15. sz.]. A felperes 1983. szeptember l-jén határozott időre szóló munkaszerződést kötött az alperes kirendeltségével a csavarszaküzletben pénztáros munkakörre. A munkaszerződés értelmében a munkaviszony F-né B. E. fizetés nélküli szabadsága lejártáig tart (gyermekgondozás). A felperes határozott idejű munkaviszonyát az alperes 1985. január 5. napjával felmondással megszüntette. A felmondást azzal indokolta, hogy a felperes a munkaszerződés-módosítás átvételét megtagadta, ezért foglalkoztatni nem tudja. A felmondás hatálytalanítása iránt a felperes kérelemmel fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz, amely azt az 1985. február 13-án hozott határozatával elutasította. A felperes a határozat megváltoztatása iránt keresetlevelet terjesztett elő a munkaügyi bírósághoz. Keresetében előadta, hogy a felmondás indoka nem valós, az az alperes részéről joggal való visszaélést valósít meg. Kérte a kiesett időre járó átlagkeresete megtérítését is. A munkaügyi bíróság a részítéletével a felmondást hatálytalanította. A részítélet indokolásában megállapította, hogy az alperes csak az Mt. 28. §-ában megjelölt ok fennállása esetén szüntethette volna meg a felperes munkaviszonyát. Ilyen indok hiányában az alperes felmondása jogellenes, ezért azt a bíróság az Mt. 29.§-ában foglalt rendelkezés alapján hatálytalanította. Megállapította továbbá, hogy a peres felek a munkaszerződést nem módosították közös megegyezéssel. A munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy 8 napon belül fizessen meg a felperesnek 7863 forint elmaradt munkabért. Ezt meghaladóan elutasította a felperes keresetét. Az ítélet indokolása szerint az alperes 1985. január 5. napjáig folyósított munkabért a felperes részére. Az alperes a munkaviszony megszüntetéséről szóló határozatában nem hívta fel a munkakönyve átvételére, azt csak 1985. február 26-án kelt írásbeli felszólításával pótolta. A felperest a munkaügyi döntőbizottság határozatának meghozataláig - 1985. február 13. - nem terhelte elhelyezkedési kötelezettség. Az Mt. V. 29. §-ának (1) bekezdése értelmében nem kell megtéríteni a munkabérnek és egyéb járandóságnak, valamint a kárnak azt a részét, amely máshonnan megtérül81